SITH TEMPLOM - A Sötét Oldal Urainak Központja

Négy emberöltőnyi idő eltelt azóta, hogy utoljára a mandalore állam székhelyén járt, a Honoghron – legalább is Keller így érezte.
A Galaktikus Köztársaság bukása utáni időkben, Cumison uralkodása alatt a planéta és a noghri nép nem kapott túl nagy figyelmet, még a gépek is megkímélték a felszínét, nem számított taktikailag fontos állomásnak. Valószínűleg ezt a lehetőséget használta ki Ryk Fett, mikor kezdetben ide telepítette haderejét. A kataklizma pusztítása sokáig éreztette hatását, még a köztársasági érában sem kaptak az itt őshonos népek komolyabb segítséget, egészen a mandalore hadvezér érkezéséig. Ryk megannyi erőforrást biztosított az őslakosoknak ahhoz, hogy kultúrájuk és ősi kincseik fennmaradjanak, melyért cserébe a noghrik hűséget esküdtek neki. Évekkel később Ryk államot alapított, kilépett a III. Galaktikus Birodalom vezető rétegéből és létrejött a Nagy Mandalore Konföderáció.
A fekete egy mély, sötét, halált és félelmet ábrázoló szín. Amint John Keller kisétált az űrkompból, oldalán Neeroval, a fekete ruhás díszőrség nyomban oszlop egyenesbe vágta magát. A mandalore államra jellemző ez a fajta fogadtatás. A baráti államok küldötteit mindig a lehető legnagyobb pompában fogadták.
A leszállóplatformot eső áztatta, azonban a bakák ugyan ott álltak díszes ruháikban, mozdulatlanul. Mindegyikük ruhájának gallérja, ujjvége, gombjai és vállpántja vörösben pompázott. Jobb kezükben vállnak támasztott lézerfegyver, tányéros sapkájuk elején a konföderáció címere.
A fogadóbizottság ezúttal nem az államfő személyét jelentette, hanem két diplomata sietett Keller és Neero személyes üdvözlésére. Mindegyikük egy esernyővel sietett védeni őket a zuhogó csapadékkal szemben, szabadkozva az időjárási viszontagságok miatt. Keller barna, acklay bőrből készült aktatáskáját szorongatta a kezében. A diplomata felajánlotta, hogy viszi helyette, de Keller egy fejcsóválással elutasította.
Emlékezett rá, mikor volt itt legutóbb, ám arra már nem igazán, hogy mi volt a hivatalos úti céljának tárgya. Mindez akkor jutott eszébe, mikor beért a tárgyalóterembe és oly hatalmas pompa tárult elé, ami odahaza ritkán szokott. Valósággal elvarázsolta a mandalore építészeti stílus zsenialitása, mely gyakran keveri a több ezer évvel ezelőtti népi hagyományaikat, valamint a jedi vallás alapmotívumait. Színházi termekhez hasonlóan magas belmagasság, boltíves, díszes mintájú mennyezet és az oszlopok elengedhetetlen fontossága kulcsszerepet játszik a vendégek elkápráztatásában, illetve a konföderáció mindenekfelett állóságának hirdetésében. A világosságot ékkőből kirakott csillárok és az óriási fehér mozaikablakokon beáramló fény szolgáltatta. A terem végében elengedhetetlen kelléknek számított a címer újbóli szerepeltetése, azok számára, akik a terembe léptek azonnal észrevették.
A két birodalmi vendég előtt a díszőrség egy tagja kitárta az óriási tárgyalóterem gyönyörűen megmunkált faajtaját. Egy hosszú, ám igényesen beállított, sötét frizurájú alak megindult feléjük a terem közepéből, onnan, ahol a hosszú tárgyalóasztal állt. Neero hunyorítva meredt a férfire.
- Ez meg kicsoda? Ryk?
- Szerintem igen. – felelte az elnök némi bizonytalansággal.
Mikor közelebb ért, felismerték az arcvonásait. Üdvözlően széttárta a karjait és erélyes hangon, mintha ő maga lenne az isten, ki mindenekfelett áll, üdvözölte a vendégeit. Míg Neero egyenesbe vágta magát, addig Keller elindult az irányába és elfogadta Ryk kézfogását. Hosszasan szorították egymás kezét, némán farkasszemet nézve. Aztán Ryk arca mosolytól torzult kisgyerek képét mutatva átölelte a régi barátját.
- Tudtam, hogy nem hagytál itt minket. – mondta neki halkan, lágy hangon, fél éve, Keller bujdosásának ideje alatt csak erre várva.
- Vissza kellett jönnöm, nem bírtam. – vigyorgott egy nagyot az elnök, utalva a korábbi visszatéréseire, majd engedett a szorító ölelésből.
Ryk már messziről kinyújtott kézzel lépett oda Neerohoz, aki pihenő állást felvéve viszonozta a kézfogást.
- Ugye segítettél neki?
- Még szép, uram. – azzal elengedték egymás kezét, a hadúr nagy léptekkel a tárgyalóasztal felé vette az irányt, elviharzott Keller mellett és maga mögé szólt…
- Örülök, hogy a közvetlen közeledben mindig tartasz egy ilyen lojális gárdistát, mint Neero.
Az elnök még nem indult el, rögtön Fletch jutott eszébe, akit a jobbjának tekintett, ám már máshol kellett lennie. A holtak közt. Előbb maga mögé nézett az őt kísérő katonára és egy bólintással megköszönte neki, hogy idekísérte. Neero tudta, most távoznia kell a teremből.
Keller az alapvető szokásokhoz híven megvárta, míg hellyel kínálja a ház ura.
- Hogy élted túl ezt a lelki megrázkódtatást? Ha valaki megdöntené a hatalmam, lehet, hogy öngyilkosságot követnék el.
Elsőként a hadúr ült le az asztalhoz, azután Keller mellé lépett egy felszolgáló, udvariasan kihúzta neki a székét, majd betolta alá. Klasszikus komolyzene indult el a háttérben, kellemes aláfestést a Corellian Symphony Orchestra and Choir biztosította a beszélgetéshez és az evéshez.
- Csupán akaraterővel. De ehhez rengeteg kín is társult.
Eközben pincérek ételt és italt szolgáltak fel nekik. Egyetlen vendégfogadás sem múlhat el bőséges lakoma nélkül.
- Mikor megtudtam, mi történt a fővárosban az evakuálás közben, rögtön vissza akartam térni egy egész hadosztállyal, jól rommá lőni azoknak a lázadóknak a halszagú pofáját. Case parancsnokot, de azt az alattomos és áskálódó Templart annál inkább. – folytatta Keller.
- Templarnak a nukleáris tűz sem volt elég ahhoz, hogy igazán megértse, nem jó dolog a szuperhatalmakkal baszakodni.
A hadúr és az elnök eközben jóízűen lakmároztak a bantha húsból, amelyet mindig oly ínycsiklandozóan készítettek az itteni szakácsok. Nemzetbiztonsági szempontból nem volt jó döntés kóstolás és vegyi ellenőrzés nélkül nekiállnia az étkezésnek, de meglepetésvendégként erre most nem volt alkalma.
- Lehet, túl indiszkrét leszek a ház urával szemben, de a múltban folytatott szoros együttműködésünk miatt nem volt benned egy olyan belső hang, hogy talán a segítségemre kellene sietni a puccsisták ellen? Azt mondtad tudtad, hogy életben vagyok valahol. – valóban, Keller hangjában fel lehetett fedezni némi számon kérő hangsúlyt.
A hadúr hátra dőlt díszes, arany-vörös székében és pezsgős poharát a kezébe vette, ám még nem ivott bele. Szégyenérzet és keserűség kerítette hatalmába.
- De gondoltam. Rengetegszer gondoltam erre, de tudtam, hogy meg fogod tudni oldani.
- Honnan sejtetted?
- Eddig mindig megoldottad, az utóbbi időkben álltál csak igazán talpra, szerintem. A khaduiak elleni háború megedzett. – néha a mennyezetre pillantott és mélyeket sóhajtozott, belülről marcangolta a bűntudat, de végül sikerült kimondania – Gyávák voltunk. Katonailag, gazdaságilag és lélekben is meggyengített minket a háború.
Habár a mandalore állam az egykori birodalmi támogatásnak köszönhetően egy igazán masszív felépítésű államnak számít, a Khadui Szuperháborúban jócskán meggyengült. Rengeteg tisztjük veszett oda és a kincstárat is jócskán felemésztették a hadi kiadások. A nép – főként a noghrik – visszasüllyedtek a szegénységbe. Ryk érdeke volt, hogy elsősorban a Honoghr őslakosságának, a noghrikon segítsen ismét talpra állni, ha már hűséget esküdtek neki. Nem kezdhetett újabb háborúba egy hasonlóan erős állammal, mert abba minden bizonnyal hamar belepusztult volna. A birodalomnak korábban jóval nagyobb felhalmozott hadviselésre alkalmas készletei voltak. Keller el tudta fogadni ezt a magyarázatát a hadúrnak, ugyanakkor a legkisebb támogatásnak is örült volna.
- Az kémhálózatunk folyamatosan utánad kutatott. Én adtam rá parancsot, hogy kutassanak, ameddig csak lehet. Aztán semmi nem történt, nem kerültél elő.
- A Rhen Varon bujkáltam, a titkos támaszponton.
- Tudtam annak a támaszpontnak a létezéséről, de még sosem jártam ott, nem tudtam, hol van. Egy egész zászlóaljat küldünk oda három héttel a birodalom bukása után, de nem találtunk nyomot. Végül két hónap után feladtuk a keresést a galaxisban.
- Ezek szerint jól elrejtőztünk.
Ryk mindvégig hazugságnak gondolta Case bábállamának lejárató propagandáját, ami folyamatosan Keller bemocskolásával és halálának szükségszerűségével foglalkozott.
- Case tudta, hogy nem haltam meg, ő is keresett engem.
- De mikor megtalált, halállal lakolt a bűneiért. –majd előre dőlve poharát emelte – Rád és minden hozzád hasonló, küzdeni vágyó, megtörhetetlen emberre!
Koccant az üveg, és torkukon legördült az értékes nedű, melynek minden cseppje valóságos kincsnek számított. Bármi történt az univerzumban, a mandaloreok mindig tudtak enni, tudták, hogyan kell mulatni és élni. Igazi gasztronómiai ínyencségeket sorakoztattak fel minden nagyobb volumenű eseményen, ami most sem maradt el.  Kezdetben, mikor a két vezető megismerte egymást, rangjukat tekintve nem voltak többek egy birodalmi parancsnoknál és egy bűnöző slepp vezetőjénél. Meg akarták ölni egymást. Egyik alkalommal Ryk egy beépített emberével akarta megöletni Kellert az első gépek elleni háború hajnalán a Christophsison. Aztán a szükség, vagy talán a sors úgy hozta, hogy együtt kellett működniük egymással. Ha húsz évvel korábban egy asztalnál ültek volna, már valószínűleg minden romokban heverne egy heves tűzharctól. Helyette barátként kezelik egymást. Keller szemében egy nagyra becsült emberként élt a hadúr. Nézeteltéréseik ellenére sokat köszönhetett neki.
Beszélgetésük jókedvűen zajlott, már réges-rég elfogyott a desszert is, mikor az elnök jókedve fokozatosan eltűnt. Ryk csak nézte őt és várta, mit mond.
- Fletch meghalt. – próbált érthetően artikulálni, de néha elcsuklott a hangja.
A hadúr megdöbbent és szóhoz sem jutott. Ők ugyan nem álltak annyira közel egymáshoz, de számtalanszor dolgoztak már együtt, így személyesen is ismerte a birodalom egykori második emberét.
- Őt is kivégezték? – szögezte neki a kérdést a hadúr, mély döbbenettel – Egek, közbe kellett volna avatkoznunk, szabotálni Case hatalmi tisztogatásait, akkor talán… – az elnök lesújtóan közbe vágott.
- Én öltem meg.
Ryk szava elakadt és tágra nyílt szemekkel meredt a birodalmira.
- A puccsisták oldalára állt még az evakuálás előtt, ő is azok közt volt, akik Caset hatalomra segítették, az én helyemre. Egy idő után rájöttem, de nem akartam hinni a tényeknek… – ekkor már enyhe szipogásba kezdett, néha az ajka megremegett, de nem adta meg magát a teljes összeomlásnak.
- A barátod volt. Elképesztő… Gondolom, már az obrevori hadjáratunk során is mesterkedett valamit a hátérben, míg távol voltunk.
- Jól gondolod. A későbbi vizsgálatok fényt derítettek erre is.
- Hogyan halt meg?
Az elnök az asztalra könyökölt és Ryk válla felett átnézve a mandalore címerre meredve elmesélte. Ahogy a távolba bambult és mesélt, rengeteg közös élményüket felidézte, a sajátjait és azokat is, amelyekben Ryk szintén szerepelt. Lelki szemei előtt képek villantak be nemcsak azokból az emlékekből, amit a fronton töltöttek, hanem a tiszti akadémián töltött időkből, gyerekkorukból és az elmúlás fájdalmas érzései, amelyek a barátja halála óta sokszor összeroppantották legbelül.
- Ez is azt példázza, hogy már nem vagyok olyan nagy biztonságban. – folytatta az elnök – Egy egyszerű abszolutista uralkodóvá váltam.
- Mindig jól vezetted a birodalmat, úgy ahogy kellett.
- Persze. – Keller ezzel nem a hadúr mellett állóságát hangsúlyozta, ő nem értett egyet a szavaival – A nemzetközi sajtó tele volt a birodalom vezetőségében folyó korrupciós vádakkal, amiket nemegyszer sikerült az oknyomozó riportereknek lebuktatniuk. Na, ilyenkor mindig esett a népszerűségem, főleg ott, ahol az emberek a létminimum küszöbén vagy az alatt éltek. Mondjuk a lázadás szempontjából nem is azok voltak a frekventált területek.
- Korrupció… – úgy tett a hadúr, mintha gondolkodna és nem érti miről van szó, de aztán mégis jött a felismerés – Jaaa… például, mikor Covell Dandártábornokot folyamatos pénzügyi erőforrásokkal segítettétek a pozíciójába, csak mert kellőképp lojális volt hozzád? – Covell nem egyszer kapott prémium összegeket és katonai erőforrásokat személyesen az elnöktől, amellyel a hűségét vásárolta meg.
- Többek közt. Egyik államilag ellenőrzött gazdasági szervezetünk notórius adócsaló volt, de elnéztük nekik. Cserébe olcsóbb szolgáltatást biztosított. Vagy mikor az adófizetők pénzén rendeztünk bulikat a palotában a khadui invázió előtt.
- Azok jók voltak.
Mindketten felröhögtek Ryk megbánást nem mutató reakcióján. Azok a partik nem a hagyományos partik közé tartoztak. A felsőbb réteg nem a díszes egyenruhájában érkezett oda, holmi nemzetgazdasági és társadalomtudományi programokról, pályázatokról és fejlesztésekről tárgyalni egy finom bor mellé. Vad bulik voltak, amikre szórakozni, inni és berúgni, no és nem utolsó sorban a meghívott női vendégeket felszedni jártak el a hivatalnokok, régiókormányzók és természetesen Ryk-Keller páros. Azokban az időkben volt népszerű, mikor a Sybegh bűnszervezet fenyegetését sikerült csökkenteni és még a triumvirátusnak becézett vezetői gárda ült a trónon: Cody, Ryk és Keller.
- Na jó, de korrupció ide vagy oda… a mélyszegénység nem volt jellemző a korábbi kormányzásod alatt. Elegendő forrás volt mindenre.
- Igen, még arra is, amire nem kellett. Plazma bomba. – idézte fel a rettegett szuperfegyverét, ami tulajdonképpen egy pukkanás erejével ért fel, mintsem galaxisok letarolásával.
- Folyamatosan attól fostunk, mikor kattan el az agyad és robbantasz fel egy olyat.
- Már volt rá példa. – vakargatta a homlokát a birodalmi elnök – Mindenki azt hitte, szerencsétlen Cody köztársaságát az pusztította el, közben pár tucat nukleáris robbanófej. Ezek a népirtások is ékes példák arra, hogy a birodalom veszélyes és az emberek már félnek tőle.
Való igaz. Odahaza, a vezetésben még most is rengetegen tartanak attól, hogy hamarosan tisztogatás veszi kezdetét és Keller börtönbe csukatja vagy kivégezteti azokat, akik Case mellé álltak és közvetlenül támogatták őt. Ám nem csak a vezetők, már a nép sem bízott annyira a posztját visszaszerző Kellerben. Elméje ugyan a régi volt, szándékaiban sem változott, sőt… visszatért a kezdeti nézeteihez, amiket az I. Gépháború után vallott a másik két vezető társával együtt. Galaktikus béke, harc a terror ellen, segítségnyújtás az elesetteknek, a mélyszegénység eltörlése, jobb életszínvonal teremtése. Ez viszont nem volt elég széles körök meggyőzésére, már számtalanszor tett ígéretet az alábbiakra és gyakran nem így sült el.
Visszatérésekor civil mozgalmak szerveződtek egy új, stabil, demokratikus, többpártrendszert támogató államért.  
- Mikor Fletcht megöltem, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt mindazokkal meg kell tennem, akik nem mellettem állnak vagy álltak akkor, amikor idejött az a retkes forradalmár és elvette a hatalmam. Meg kell halniuk, legalábbis a hatalomvágyam ezt diktálta. – újra a terem túlsó végében álló mandalore címert bámulta.
Ryk Fett hadúrra korábban sosem volt jellemző a humanitás és az empátia, amikor a hatalom biztosításáról esett szó, mindig a töretlen küzdés és könyörtelenség oldalán lobbizott. Azonban most olyat mondott, amire még Keller sem számított.
- Nem szabad elveszítenünk a józan ítélőképességünket! Meg kell tartanunk az emberségünket, nem fokozhatjuk örökké a terrort, mert az mindig egy hatalom bukásához vezet! Tanácsadókra lesz szükséged, hogy újra elnyerhesd a polgárok bizalmát! A Chiss Űr a segítségedre lesz ebben és természetesen mi is.
Az elnök erre nem akart semmit sem mondani, csak rázta a fejét. A székének bal oldalára támasztott aktatáskájáért nyúlt, eközben a pincérek újból itallal töltötték meg a poharaikat.
- Nem egy szimpla beszélgetésért jöttem hozzád.
- Hát? Én nagyon örülök, hogy itt vagy. Maradhatnál tovább is, van egy nagyon szép lakosztályunk. – Ryk vendégszeretete a barátai és rokonai irányába végtelennek számított.
- Nem maradhatok sokáig, mennem kell.
Az elnök kicsatolta a táska pántjait, melyből néhány hagyományos papírlap került elő, amit manapság elektronikus eszközök helyettesítettek, de ő szerette az ilyen hagyományos formalitást. Mindkét papír ugyan azt tartalmazta, egy szerződésről szólt. A hadúr poénkodásba kezdett, biztos vissza akarja vásárolni a birodalomtól kapott fegyvereit, legalábbis másra nem tudott gondolni. De végigolvasta és valami teljesen mást talált benne, mint amire számított.
Ilyet még talán sosem érzett, sosem gondolta, hogy egyszer ez a pillanat eljöhet az életében. Sokat álmodott róla, és ez az álom sokszor már majdnem felemésztette, tönkretette. Egy idő után lemondott róla és elfeledte, de az emlékeiből nem tudta kitörölni.
- Nos? Egy szót sem szólsz? – szegezte neki a kérdést olyan nyugodtsággal, mint még soha, Ryk pedig úgy nézett ki, mint aki még mindig nem akarja elhinni, hiába volt az alján a birodalom első emberének aláírása, csak egy elcseszett poénnak gondolta.
- Megértem, hogy most lelkileg mélyponton vagy, de ez… ezt nem tudom, hogy megtehetem-e… nem tudom, hogy egyáltalán hihetek-e ennek a papírnak.
Az elnök elővett egy tollat is a táskából és az asztalon keresztül nyúlva a hadúr elé tette, biztosítva a felől, hogy ez nem egy átverés, alá kell írnia.
- Neero már régóta tud róla. A felsőház a hét eleji rendkívüli ülésen szavazással elfogadta a kérelmem. Kineveztük az új elnökhelyettest és kiállítottuk ezt az egyezményt. Azt akarom, hogy elfogadd!
Úgy nézett ki a hadúr, mint egy lejárt kefir. Arca hófehérbe csapott át, mélyebben vette a levegőt és a papírlapon látszott, hogy remeg. Az elnök a legnagyobb nyugalommal várta az aláírását.
- Ezt a döntést te hoztad meg? Egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
- Pedig kénytelen leszel!
- Mindened megvan, amire valaha szükséged volt, de ezzel elveszítheted. – a hadúr megfordította és az elnök arcához emelte azt a lapot, amin továbbra is látszott a kezének remegése.
- Nem fogom elveszíteni, mert már rég nem az enyém.
- A bukásod nem jelent semmit, újra birtokba vetted a hatalmat.
- Olvasd végig! Gondolom nem tetted meg.
Ryk elolvasta az utolsó sorokat, amik benne foglaltattak…
,,…Ezen szerződés aláírásával Ryk Fett, a nagy tiszteletben tartott mandalore hadúr elfogadja a III. Galaktikus Birodalomba való beiktatását az elnöki posztba, John Keller korábbi elnök helyére…’’
- Benyújtottam a lemondásom, de még nem volt nyilvános a sajtó előtt hivatalos bejelentés. Az csak három nap múlva lesz.
- Ha nem írom alá, más kerül az elnöki székbe?
- Igen. Tegnap óta az alelnök vezeti a kormányt. Holnapig van határidőd elfogadni a posztra, különben mást neveznek ki, olyat, aki még nálam is rosszabb lesz, olyat, aki fenyegetni fogja a birodalmad.
Mintha a fél éves elkeseredett küzdelmét az elnök azért vívta volna, hogy utána Ryk Fettnek adja át. Pedig nem. Ez csak akkor fogalmazódott meg benne, mikor rájött, hogy nagymértékben csökkent a népszerűsége és nem kizárólag a civil szférában, hanem az állami vezetés körében is. Rengeteg értékes embert tett el láb alól Case, akik pótlásra szorulnak. Gyengének, összetörtnek és kicsinek gondolta magát ehhez a feladathoz. Ismét nagy út bejárására lenne szüksége az új vezetés és a nép újbóli bizalmának megszerzésére. Túlságosan fáradt és gyenge már ehhez…
Ryk Fett kezébe vette a tollat, hosszasan nézegette az aláírás helyét és végül megtette. Mindkét papírt aláírta és az asztal közepére helyezte. Ettől a pillanattól fogva már ő volt az elnök, a birodalom első embere. Évek óta álmodott erről a pozícióról, de most mégsem szívesen írta alá. Megváltoztatta ezzel mindkettejük életét, lezárt egy korszakot, amely tele volt örömmel, boldogsággal, szenvedéssel és kínokkal.
- Miért nekem akartad adni a hatalmad?
- Biztos emlékszel még, hogy te voltál az egyik a három közül, aki az államot megalapította. – eközben az egyik papírt és a tollat visszatette a táskájába és felállt a székből és a kezét nyújtotta Ryknak.
Ryk szintén felpattant a székből és elfogadta a kézfogást.
- Cody hol van? Ő miért nem jött számításba?
- Utolsó jelentésében az áll, hogy egy kialakulóban lévő új egység, a Ghost Birodalom szabotálására indult, amiről azóta sem hallottunk túl sokat. Évek óta nem találkozott vele senki, gondolom már nem él.
- Kell még valami fontosat tudnom, mielőtt hivatalosan is elnök leszek?
- Mindenről idejében tudni fogsz. A droid állammal vigyázz, elég érdekes slepp. Itt van a Galaxisban egy Erő-érzékeny khadui, Lord Carth. Mesterkednek valamiben.
- Szuper… khaudiak…
- Egyébként még azért esett rád a választás, mert a volt feleségem nagybátyja vagy.
John Keller szépen elfordult az asztaltól és az ajtó felé vette az irányt. Ryk Fett az asztalnál maradt döbbenetében, még mindig az imént történtek hatása alatt állva.
- Mihez kezdesz most? – szólt utána Ryk.
- Eltűnök a kormányból, megpróbálok normális életet élni… ha már olyan jó végkielégítést kaptam. – kacagott egy jót és már indult volna tovább, mikor még egyszer utoljára neki szegeztek egy kérdést.
- Látjuk egymást még valaha? Úgy is vissza fogsz térni. – kiabálta elcsukló hangon – Mindig visszatértél.
- Nem hiszem, ezúttal nem fogok. Senki sem halhatatlan, még John Keller sem. Lehet, hogy nemsokára Cumisonnal kártyázom.
Még egy utolsó enyhe mosolyt mindketten kierőltettek az arcukra, majd egy tisztelgéssel elbúcsúztak egymástól. Ahogy John Keller mögött becsukódott az ajtó és Neeroval együtt eltűnt, a mandalorei visszahuppant a székébe és a teletöltött boros poharát fenékig lehúzta. Eszébe nem jutott soha, hogy ez a történet egyszer így fog végződni. Odabentről hallotta, ahogy az űrkomp elhúz az épület felett vele együtt egy legendával, aki megannyi kudarc és elbukás ellenére felállva mindig tudta, mi a helyes cselekedet…

Coruscant
2 héttel a háború kihirdetése után



Coruscant, a Galaxis egyik legfontosabb bolygója volt sok évezreden keresztül. Már a korai években elkezdték beépíteni a felszínét, csak pár helyen maradt meg az eredeti környezett a Yavin-i csata idejére. Több állam mondhatta székhelyének: a Galaktikus Köztársaság, I. Galaktikus Birodalom, Új Köztársaság, Yuzzhang Vong Birodalom, Szabad Bolygók Galaktikus Szövetsége, és végül a II. Galaktikus Birodalom, ami a végzetét is jelentette egyben a bolygónak. A ma látható bolygó sajnos replika, az eredeti bolygó pótlására épült, mivel a War-Tech Invázió idején Darth Cumison, hogy az őt eláruló katonáinak bemutassa, hogy hatalmát még nem döntötték meg teljesen. Ugyan a bolygó ekkorra már a géphadsereg kezére került, sok civil és katona volt még a város alsóbb szintjein, akiknek nem volt idejük elmenekülni, vagy próbálták még megtartani állásaikat. A bolygó felrobbanása YU 60-ban történt, amint a gépek ellen vívott háború véget ért 64-ben, elkezdődött a bolygó pótlása egy új űrállomással, ami kinézette megegyezett a korábbi várossal. Az építkezés több leállás után, -amiket több háború okozott- YU 79-ben fejeződött be, pár hónappal a Khadui szuperháború vége után, még John Keller idején. A „bolygót” hamar ellepték a civilek, mivel sok Magvilági bolygón túlnépesedés volt a sok menekült miatt, akik a szuperháború elől menekültek el világaikból.



Radonov dandártábornok a birodalmi palota egyik hálószobájában tartózkodott. Case államfő azzal a feladattal bízta meg, hogy több Kellert támogatót kutasson fel és kapja el, vagy likvidálja őket. Templart vagy más egyént is felkérhették volna a feladatra, ugyanakkor nagy esély volt rá, hogy ők rosszabbá teszik a helyzetet. A dandártábornok jobb volt az ilyen „takarításokban”, több moffot sikerült ellenőrzése alatt tudnia, a nagymoffokkal nem kellett foglalkoznia, amit sajnált, mert legalább ketten veszélyesek lehettek a későbbi tervek szempontjából. Lassan egy hete tartózkodott a nemrég átadott bolygón, és mindenkit elkapott, akit kellett, most éppen pihenőt tart. Úgy tervezte, hogy másnap utazik vissza a jelenlegi fővárosba, volt ideje. Elég magasan áll a ranglétrán, hogy senkitől se tartson, csak Case-től. Egy könyvet olvasott, mikor kicsit megmozdult az épület. Ha az eredeti bolygón lett volna, akkor nagyon erős földrengésnek be lehetett volna tudni, de mivel ez voltaképp egy űrállomás volt, így ez lehetetlen volt. Pillanatokkal később újabb rengések történtek, majd az áramszolgáltatás is elkezdett akadozni. Egy rohamosztagos futott gyorsan hozzá.
-Uram! A pajzsgenerátorok felrobbantak.
-Hogy?- de nem volt ideje bármit is válaszolnia a katonának, egy hangos, süvítő hangot kezdtek el hallani, mintha valami zuhanna lefele, nagy sebességgel. Pár pillanattal később a szoba ablakán keresztül egy pillanatra egy nagy tárgy volt látható, alakja révén könnyen megállapítható volt, hogy egy Golan platform volt, ami a védelmi vonal egyik első tagja volt azokon a bolygókon, ahol elhelyezték. Ez a platform az egyik közeli kanyonba zuhant. Mikor az ablakon keresztül is látni lehetett az űrállomást, a szirénák megszólaltak az egész bolygón. Egy birodalmi tiszt lépett a rohamosztagos mellé. Tisztelgett egyet, amit a másik katona elfelejtett a dandártábornokkal történő találkozáskor, majd megszólalt, hangjában félelem sugárzott, nem tudni, hogy Radonovtól, vagy a hírtől, amit hozott.
-Dandártábornok! Ellenséges flotta lépett ki a hipertérből. Már a légkörben vannak.- Erre Radonov kirohant a szobából, az épületben volt elhelyezve a bolygóvédelmi központ, ahonnan vezényelték a bolygó, a rendszer és a szektor védelmét. Elég nagy volt a terem, sok monitorral, holoprojektorral. A sok tiszt egymást közt vitatkozott, hogy mit kellene tenni, meg mi történik valójában. De mindenki elhallgatott, mikor Radonov belépett az ajtón. Hallottak pletykákat, hogy sok ember, akinek nem tetszett a dandártábornok, sorra tűntek el, helyezték át, vagy haltak meg különféle balesetekben. A helységben levők kis részét azonban ez a személy helyezte a mostani helyükre, így ők emiatt figyeltek a Birodalom egyik legfontosabb emberére. A dandártábornok egy fehérruhás tiszthez ment, ő Jackson McHorn bolygó kormányzó volt, még Keller nevezte ki a pozícióba a szuperháborúban tett munkáságáért. Átlagos magassággal rendelkezett, őszülős világosbarna hajjal, zöld szemekkel.
-Hogy áll a helyzet, kormányzó?
-Most próbáljuk felmérni az eddigi károkat, uram.- ekkor rámutatott a mellette levő holoprojektorra, ahol a palota volt a középpontban, körülötte pedig a fontosabb katonai bázisok, lövegek helyzete volt látható, több információval együtt. –A pajzsgenerátorok elvesztése miatt az ellenség nem csak az orbitális pályán küzd az erőin ellen, hanem a felszínt is támadják. Több hangár bejáratot tönkretettek, így az ott tárolt vadászokat egyelőre nem tudjuk felhasználni a védekezésben. Ellenséges földi egységek szálltak le sikeresen a környező szektorokban, azokat próbáljuk visszatartani, de pár helyen már áttörtek. A védőflotta mindent megtesz az ellenség visszaszorítására.
-Sikerült tájékoztatni a fővárost a jelenlegi helyzetről?
-Igen uram. A legközelebbi flottákat már mozgósították, néhány órán belül itt lesznek a leggyorsabbak.
-Akkor a katonák addig ki fognak tartani! Muszáj, hogy kitartsanak! Nem lenne szép a Birodalom számára, ha egy ilyen fontos bolygót elvesszünk. Lehet tudni a támadó flotta pontos összetételét?
-Igen, dandártábornok. A flotta közel fele szövetségi hajókból áll, javarészt fregattokból és rombolókból. Több calamari, chiss és sith hajó is van a flottában. Ugyanakkor a legrosszabb hír, hogy a flotta maradék része khadui hajókból állnak.
Radonov elszörnyedt az utolsó adat miatt. Látta a felvételeket, hogy több csatában is szerepelt khadui hajó, de nem tudták biztosra, hogy a Khadui Impériu hajói ezek, vagy csak a gépek által készített darabok. Az egyik holoprojektoron a Koalíció hajói voltak látható, a legnagyobb hajók khadui-i fajtájuk voltak, sejtette, hogy ezeket nem ebben a galaxisban építették. A támadásra nem számított, nemrég voltak Case mentoránál, nem találkozott vele, de a pilótáktól megtudta, hogy TimeLord-nak hívják. Az ő által adott jelentésben szereplő csaták szinte mindegyike megtörtént, de Coruscant megtámadása nem szerepelt köztük. Úgy tűnt, hogy annyira nem megbízhatóak ennek a lordnak az információi. Ezután arról kezdett el gondolkodni, hogy mit keresnek itt, elég messze van ez a bolygó a frontvonalból, ugyan politikai célból elég jelentős szerepe van Coruscantnak. Ismerte, hogy volt egy hasonló támadás, még a Klón Háborúk idején, aminek a hivatalos célja az volt, hogy a főkancellárt elrabolják. De nem jutott neki eszébe először senki, akiért eljöhettek volna, mikor ráeszmélt, hogy van azért egy fontos személy a bolygón. Ő maga. Ez az arcán is kiült, a teremben páran nem csodálkoztak az arckifejezésén, valószínűleg ők is rájöttek ugyanarra, amire Radonov is.
-A palotának külön pajzsgenerátora van igaz?
-Igen, uram. Amikkor a planetáris pajzsgenerátorokat szabotálták, rögtön bekapcsoltuk az épület pajzsgenerátorát. Szerencsére ezt nem vabrálták meg.
-Szerencse. Erősítsék meg ennek az épületnek védelmét!
-Parancsára!






A koalíciós flotta nagy része az orbitális pályán harcot a birodalmi flotta ellen, de több hajónak sikerült a légkör alsó részéig eljutnia, a legmagasabb gyalogos szintről ezeket a hajókat szép nagynak lehetett látni. Ezen hajók többsége szövetségi fregatt volt, pár providence hajóval. Néhány kiálló épületet a fregattok leromboltak, ezek segítségével több fontos utat lezárva a védők számára. A földi csapatokat C-9979-es leszállóhajók és más, különféle komp szállította. A legelső csapatok a nagyobb tereken szálltak le, vagy szélesebb utcákon, de szinte mindegyik a felsőbb szinteken, úgy volt a haditervben, hogy először a felső szinteket foglalják, hogy az utánpótlást ne akadályozza semmi. A támadó flotta két részre lehetett bontani, egyik volt a szövetségiek vezette rész, melyben a gépek, a calamarik, a chiss és sith hajók tartoztak. A másik részt a khadui hajók alkották, így a flottát két személy irányította, a khadui-ak egy grófot küldtek a támadáshoz, a másik vezető a 13 szövetségi főadmirálisból került ki.
A parancsnoki hajó egy providence volt, az Aurora. Semmiben sem tért el a többi hajótársától, se festésben, se fegyverzetben. A hídon a főadmirális széke leginkább egy trónra emlékeztetett, első osztályú fából készült, drága kőburkolattal. A főadmirális egy 154 cm magas, rövid szőke hajú, zöld szemű nő volt. Öltözéke nem volt hagyományos, leginkább egy lovagi páncélzat volt. Habár látszólag csak dísznek vannak a páncéllemezek, de három kisméretű pajzsgenerátort építettek be ezekbe a kézi fegyverek ellen, ugyan csak rövid ideig. Bal oldalán pedig egy viszonylag nagy kard volt a hüvelyében, elég egyszerű kialakítású volt, ugyanakkor elegáns is, amennyire lehetett. Kényelmesen ült a „székében”, miközben figyelte az előtte levő ablakon keresztül az épületeket. A hajó parancsnoka, egy OOM parancsnoki droid gyalogolt hozzá, a jobboldalról.
-Úrnőm, az elnök úr, hívja önt!-
-Kapcsolja!- ekkor felállt a székéből, majd fél lábra letérdelt, ezzel tisztelegve a gépállam államfőjének. Mivel nemesi család leánya az egyik magvilági világról, ahol megmaradt a monarchia, így már megszokottá vált a számára ez, de tisztelte a gépi elnököt, mivel egy kardpárbajban tisztességes módon győzte le őt. Habár a kardja eltört, de a Szövetség kárpótlásul készített neki egy újat, felhasználva az eltörtet, a végeredmény egy jobb kard lett végül. Majd megjelent a droid vezér életnagyságú holoképe előtte.
-Saber főadmirális.
-Nagyuram.
-Hogy haladnak a hadművelettel?
-Minden a tervek szerint halad, őméltósága.- a főadmirális uralkodójának tekintette a gépet. Ugyan nem élőlény volt, de mivel egy államot vezetett, így királynak, vagy nemesnek is lehetett tekinteni. –Sikerült több birodalmi adást is elfognunk. Ahogy a tervekben szerepelt, órákon belül megérkezik az erősítésük. A csapataink elég jól állnak, a visszavonulás után elküldjük az adatokat. Hamarosan elkezdjük a kivonást.
-Akkor a teszt sikeresnek tekinthető?
-Igen, nagyuram. Ha Cato Neimoidia-nak hasonló a védelmi rendszere, akkor nem lesz gond. A pajzsgenerátorok kiiktatásával egyszerűbb a dolgunk, ha a fő energia ellátást is sikerülne megszüntetni, a földi lövegek használhatatlanok lennének.- ezalatt a hajó előtt nem messze egy épület omlott le, amint leomlott egy Pellaeon csillagromboló jelent meg.
-Azt meg tudjuk oldani.- ekkor pár pillanatra elhallgatot az elnök, de folytatta. –Lenne ön számára egy feladatom.
-Hallgatom, nagyuram.
-Megerősítést nyertek azok az információk, hogy Radonov dandártábornok, Case elnök legfontosabb, és leghűségesebb katonája a Coruscant-i palotában tartózkodik. Két informátorunk még mindig bent van, jelentésük szerint még nem hagyta el az épületet. Ha van rá még idő, menjen el érte, és hozza ide. Élve, vagy halva. Nagy csapás lenne a jelenlegi birodalmi vezetésnek, a rövid ideig tartó káoszt pedig ki tudnánk használni.
-Akkor azonnal indulok.
-Tegyen úgy.- majd a gép holoképe eltűnt. A főadmirális is felegyenesedett, majd a kapitányhoz fordult.
-Készítsen fel egy leszállóhajót! Amilyen gyorsan csak lehet, el kell érnünk a palotát.
-Igenis úrnőm, de tájékoztatnom kell, hogy az érzékelőink szerint az épületet pajzs védi.
-Az nem jelent gondot, megoldjuk. O’niel ezredes jelentkezett már?
-Az előbb, sikerült megbeszélnie a jedikkel, hogy nem támadjuk meg őket.- O’niel ezredest azzal a feladattal látták el, hogy elmenjen a Coruscant-i Jedi Templomhoz, hogy biztosítsa a helyi jediket, hogy nem áll a Koalíció szándékában a jedik, és a Nagy Mandalore Konföderáció megtámadása.






A támadó csapatok sok tankot hoztak magukkal, elsősorban AAT-ket, de volt még a sithek által használt fajta is. Lépegetőkkel is rendelkeztek: AT-TE, AT-RT, AT-ST és pár AT-AT. Mindegyiken ott volt a Szövetség szimbóluma, hogy ne keverjék össze a birodalmi gépekkel. Gyalogos egységekből az elsődlegesen B1-es rohamdroidok voltak, emellett sok más harci droid is jelen volt: B2-esek, droidekák, OOM droidok. Droidok mellett gyalogos alakulatok is voltak, sok sith katona is harcolt. Páncélzatuk a Hideg Háborúban is használt sith katonai páncélzattal külsőleg megegyezett, de belső kialakítása a modern kornak megfelelően volt elkészítve. Mellettük szövetségi ARC-osztagosok is voltak kis számban. Ők elsősorban a belharcokban vettek részt az épületekben, ilt az erősen beásott birodalmi állások ellen vetették be őket.

A palota az újjáépítés során biztonsági okokból árokkal láttál el, így csak 1 oldal felől lehetett megközelíteni, ha gyalogos úton akart az ember eljutni oda. Az út olyan széles volt, mint egy C-9979-es leszállóhajó szárnyfesztávolsága, a dandártábornok néhány lépegetőt rendelt el erre az útra, meg több gyalogost, annak ellenére, hogy a legközelebbi ellenséges földi csapat kilométerekre vannak. Habár a palotát pajzs védte, Radonov biztosra akart menni a védelemmel, még AT-AT-kat is rendelt, de azok nem tudtak idejében elérni és a droidok elállták az utat előlük. Miközben Case leghűbb embere nézegette a holotérképet a csata állásáról, az épület megrázkódott.
-Megszűnt a pajzs!- kiabálta az egyik tiszt –Két katona felrobbantotta a generátorokat, az egyiket lelőtték, a másik még menekül.
Kémek, ez volt első gondolata Radonovnak, majd a következő az, hogy bajban van. Ez gyorsan meg is látta, mikor egy szövetségi leszállóhajó pár kisebb csapatszállítóval közeledett feléjük. A lépegetők a C-9979-esre nem lőttek, fölösleges lett volna, mind a pajzsa, mind a burkolata elég erős, hogy kibírja a lövéseket. De a többi hajónak nem volt ekkora szerencséje, ezekre tüzelni kezdtek, az egyik LAAT/i le is zuhant. Először a leszállóhajó szállt le, mögötte tettek le 2 AT-TE-t, meg két másik LAAT/i rakta ki a sith katonákat és az ARC-osztagosokat. A C-9979-esből először AAT-k indultak, amelyek rögtön lövéseket kezdtek leadni a lépegetők irányába. Néhány tank után MTT-t indultak ki, majd megfordulva rakták ki a droidokat. A tankok előre mentek, őket követték a droidok és a katonák, majd újabb tankok követték őket, amik az MTT-k után jutottak ki a nagy csapatszállítóból. Lemaradva követte a 2 lépegető a támadókat. Amint elégé felszámolták az első védelmi vonalat, a leszállóhajóból pár IG-100 magnaguard és Bx kommandós droid lépet ki, a főadmirális kíséretében.

A palota főbejárata le volt zárva, sok rohamosztagos várakozott mögötte. Rádión hallották, hogy kint egyre rosszabb a helyzet, de nem tehettek semmit, a parancs szerint ott kellett várakozniuk, és az esetleges behatolok ellen pedig fel kellet venniük a harcot. A katonák mellett 2 TX-130 tank volt még a bejáratnál, de az egyiknek a replzorja nem működött, épp karbantartásra akarták vinni a gépet, mikor megtámadták a bolygót. A katonák közt ott volt Skate alezredes egysége is, eredetileg holnapra volt tervezve az áthelyezése a szakasznak Tray tábornok egységeihez, de most a palotát kellett védeniük. Amint kint elhallgatott az utolsó lézerlövés is, a katonák sejtették, hogy bajtársaik már nem élnek. Pillanatokkal később újabb lövések dördültek el, de a lezárt ajtón látni lehetett, hogy azt lövik most. Aztán egy nagyobb durranással, amit páncéltörő torpedók okoztak több nyílás volt a kapuzáró lemezen, a nagy sérüléstől le is szakadt. 2 tank tüzet nyitott kintről, de azonnal elhallgattak, mikor egy kékruhás ember felemelte a kezét. A kinti világosságtól egy pillanatra nem lehetett tisztán látni, ki áll a droidegység elején, de amint a sisak érzékelői optimalizálták a bejövő fény mennyiségét, pár katona elégé elcsodálkozott. Egy nő volt, kék, ruhája leginkább egy báli ruhára és egy lovagi páncél keverékére tűnt. Kezében egy viszonylag nagy kard volt látható, mögötte kommandós droidok sorakoztak fel.
-Saber főadmirális vagyok! Azok, akik eldobják fegyvereiket és megadják magukat, azok élve távozhatnak!
Habár szavain pár ember elgondolkodott, de tudták, Case kormányzata nem tűrné el ezt, páran a családjukat féltették emiatt. Ehelyett inkább lövéseket adtak le, a főadmirális pajzsgenerátorai beváltották a tervezők reményeit, könnyedén felfogta a lövéseket. Majd a főadmirális hasonlóan, mint egy Erő-érzékenyhez, egy nagyot ugrott az egyik katona felé, kardot a feje fölött tartva. Éppenséggel az alezredes volt a célszemély, aki az utolsó pillanatban ugrott el a helyéről. Amint megfordult, hogy lőni tudjion támadójára, megállt egy pillanatra benne a vér. A kard becsapódásának a helye benyomódott, ha sima föld lett volna, az is nagy dolog lett volna, de a palota fala elég kemény anyagból volt, mégis a kard amellett, hogy belevágott, még össze is sűrítette egy kis hatókörben a kard körül.
-Hé, kislány, mi van azzal a karddal?- kérdezte az alezredes csak úgy, a meglepődés okán.
-Semmi, hagyományos kard.- felelte a nő, majd felé csapott a karddal. Közben a droid csapatok elkezdtek lövöldözni a rohamosztagosokra. A bent lévő TX tankok is leadtak pár lövést, mielőtt a szövetségi tankok kilőtték volna őket. A főadmirális ekkor már egy közelebbi katonára csapott le, Skate hátrább ment, hogy elkerülje a nőt, és a lézerlövedékeket. Láttán, hogy nem tudják feltartani őket, szólt a csapatának, hogy menjenek bentebb. A lentre küldött katonák közel fele meghalt, vagy megsérült, mikor a főadmirális a csapával elindult a dandártábornokért.






Radonovnak nem tetszettek a hírek, a kinti és a bejáratnál elhelyezett egységek meghátráltak és az ellenség bent van az épületben, ahol a legkevésbé kellene, hogy legyenek. Elmenekülni már nem tudott, a hajójához vezető utat elzárták a gépek, a hajója amúgy is másik épületben volt. Közel fél órával a behatolás után pár katona rohant be a terembe, az utolsók hátra fele mentek be, miközben leadtak pár lövést. Ezekre válasz is érkezett, majd droidok jelentek meg. A legelsőket lelőtték, de sokan jöttek, a dandártábornok az egyik projektor mögé bújt el, majd IG-100-asok és a főadmirális jelent meg. Két rohamosztagost lelőttek, majd az egyik tisztet is. Saber ekkor észrevette Radonovot, majd felé ment. Az elkezdett meghátrálni mikor elesett, mikor felemelte a fejét, az arca előtt volt a kard pengéjének a vége. Ezalatt az utolsó katona is felemelte a kezét és eldobta a fegyverét.
-Dandártábornok! Ön mostantól a Független Rendszerek Szövetségének a fogja!
Radonov semmit se tudott erre mondani. Nem akart fogoly lenni, ami a pozíciójára nagy gondot jelentett volna, ilt Case közelébe olyan ember kerülhetett volna, aki rosszabb, vagy éppenséggel sokkal jobb volna nála. Pár pillanatig várt, míg választ nem adott volna, ugyanekkor a mögötte nem túl messze levő fal felrobbant. Shadowtrooperek és super gruardok léptek be a résen keresztül, a szövetségiekre tüzet nyitottak, Saber pajzsgenerátorra több lövést is elnyelt, de a balkar védőjére szerelt egyik lámpa elkezdett villogni, jelezve, hogy mindjárt elmegy a pajzsa. Ennek okán szükséges volt visszavonulnia. Néhány szinttel lejjebb kapcsolatba lépett az egyik tisztjével, aki jelezte, hogy itt az idő a visszavonulásra, ahogy a tervekben szerepelt. Nem örült ennek, mivel nem tudta az elnök parancsát végrehajtani, de a tervet be kellett tartani. Minden egységet visszarendelt, ő elé pedig egy komp érkezett, ami rögtön elvitte a hajójára. A legtöbb megmaradt egységet sikerült visszavinni a hajókra, mielőtt az első, komoly birodalmi flotta megjelent. A Coruscant-i csata alig pár óráig tartott, viszonylag sok civil és katonai áldozattal járt ez, valamint több épületben is kár történt, vagy semmisült meg a támadás alatt.
Radonov órákkal később már a hipertérben volt, nem akart sokáig maradni a néhai fővárosban. A támadás okán Cato Neiomidia védelmi szintjét megemelték, több flottát irányítottak át a frontvonalról, hogy biztosítsák a főváros biztonságát. A földi egységek terén is hasonló dolog történt, több ideiglenes barakkot hoztak létre, valamint civil házakba is katonákat állomásoztattak egy esetleges támadás esetére. A szabotázs veszélye miatt belső vizsgálatokat folytattak le minden szervnél, több embert megvádoltak árulással, majd ítélték el különféle büntetéssel, néhány embert ki is végeztek. Az elítéltek többsége igazából nem kémek voltak, hanem a régi rendszert próbálták visszaállítani, legális úton.
Skate és embereit a tervezettel ellentétben 1 héttel később helyezték át Stay tábornokhoz, ami után sok küldetésen vettek részt, szerte a Galaxisban.

Belső Peremvidék – valahol a Luuq szektorban



A Luuq szektor a Belső Peremvidék északi részén volt, a Terjeszkedési Régió határán helyezkedett el. Egy héttel Keller hatalmának visszaszerzése előtt, egy név nélküli rendszer, egyetlen lakható bolygójánál, egy heves csata alakult ki a Szövetség és a Birodalom között. A csata kirobbanása amiatt történt, hogy kiderült, a Szövetség egyik fegyvertervezője és fontos kutatója, Dr. Ferdinand Porsche ezen a név nélküli, lakossal nem rendelkező bolygón folytatta kísérleteit. Az elfogására Zepelin Ellentengernagyot bízták meg. Hamar sikerült egy flottát összeállítania, 13 Titan csillagrombolót, 20 Pellaeon csillagrombolót, 1 Bellator csillagrombolót és 7 Acclamator rohamhajót tudott megszerezni. A flotta pontosan egy héttel Case halála előtt érte el a bolygót, de nem voltak egyedül. Nagy eséllyel az akciót kiszivárogtatták, egy szövetségi flotta várta a támadókat. Elsősorban szeparatisták által használt hajótípusok voltak, de néhány Dreadnaught cirkáló, 2 Interdictor csillagromboló, 1 Immobilizer 418-as, 1 Bankár Klán Lövegplatform és 4 Captor-osztályú nehéz hadiszállító cirkáló is. Szeparatista hajókból inkább Munificent fregatt volt, emellett 1 Lurehulk droid vezérlő és 2 Providence romboló alkotta. Habár a birodalmi flotta létszáma kevesebb volt, mint a védőkké, de nekik nagyobb volt a tűzerejük, ami egyensúlyba hozta a helyzetet. Az űrcsata elég hevesen kezdődött, majd lecsillapodott az első két óra után, több roncs is a bolygó pusztaságára zuhant, nem messze a szövetségi bázistól, ami egy nagy kráter közepén helyeztek el. A kráter sugara közel 7 km volt, szélén a talaj erősen felfele ívelt az azt alkotó meteor becsapódás okán. A bázist építők 3 bejáratot vájtak ki a sziklából, a könnyebb haladás érdekében.
Az egyik lezuhant hajó egy Titan volt, a hajó hasonlóan ért talajt, mint a Kothlis-on lezuhant Birodalmi csillagromboló. Sokan túlélték a becsapódást, ahogy több jármű is, az ellentengernagy látta az esemény lehetséges kihasználását. Tray tábornokot arra utasította, hogy alakítson ki egy bázist a lezuhant csillagromboló mellett, ami a legközelebb volt a célszemély helyéhez. Ez a közelség is 200 km volt, a birodalmi flottának sikerült akkora területet kiharcolnia, hogy csapatszállítóikat ne érje ellenséges tűz. LAAT/c-k, LAT/i-k, Sentinel hajók, Y-85 Titan hajók és AT-AT bárkák ereszkedtek le az atmoszférán, elsősorban AT-AT lépegetők voltak megtalálhatóak, volt néhány AT-ST, Saber-osztályú repulzor tank és pár darab AT-AHT. A tábornok egy mobil parancsnoki központnál maradt, amit nem messze raktak le a csillagrombolótól, onnan is több katona és jármű jött elő és csatlakozott a támadó csoporthoz. A támadást az AT-AT-k vezették, de elől volt 2 AT-AHT is, a szövetségiek AAT-ket küldtek eléjük, de ezeket könnyűszerrel semmisítették meg. A 3. lépegető vezető fülkéjében a jármű parancsnoka, pilótája, segéd pilótája és 2 fedélzeti tisztje jól ismerték egymást, valameddig unatkoztak az ellenség tankjain, annak is örültek, mikor egy RX-25 MBT feltűnt a színen, majd kilőtték. Eltelt némi időbe, de elég közel jártak már az egyik bejárathoz, már lőtávolságba voltak az ottani védő csapatok. Több J-1 protonágyúk és AAT-k próbálta védeni a helyet, nem sok sikerrel, majd valami furcsaság történt. Több, leginkább dobozra emlékeztető lánctalpas jármű jelent meg, elülső részén, egy hatalmas ágyúval, de már a kinézetén látszódott, hogy valami nincs rendben ezekkel. Mikor az első darabok elfoglalták a helyüket, a birodalmiak irányúba fordultak, két oldalsó és hátulsó lemezeket oldalra hajtották, majd egy energia pajzsgenerátorok kapcsolódtak be a gépek hátulsó részein, lefedve a járművet, csak az ágyúcső utolsó 50 cm-re lógott ki. Az egyik tüzelt. Az ágyú hátrahúzódott, de furcsa mód, kis mennyiségű füst szállt fel elől, majd a legelső AT-AT elülső meghajtó része szinte eltűnt egy robbanásban, az eleje a lépegetőnek egy pillanatra felemelkedett, majd a földre zuhant. Két másik jármű is tüzet nyitott erre az egységre, amik felrobbantották az üzemanyagtartályt, elpusztítva a tönkre tett járművet. A 2. jármű se járt jobban, jobb elülső térd részét találták el, majd oldalra dőlt, de nem lőtték tovább, ez érthető volt, mivel ezt a gépet nem lehetett tovább használni, hacsak nem állítják fel, ami lehetetlennek tűnt a harcmezőn. Következett a 3. lépegető, látták mi történt az első két járművel, már a bázist hívták, de találatot kaptak, az elülső két láb megsemmisült, majd előre dőltek. Nem tudták, hogy tovább lövik-e őket, vagy másik célpontra térnek át. A zuhanást a pilótafülkében a másodpilóta nem élte túl, neki csapódott a műszerfalnak, biztonsági öve gyári hiba miatt elengedett. A parancsnok, miután összekapta magát, valamint az egyik tiszt, szólt neki, hogy nézzen hátra, hányan maradtak életben. Eközben látta a szélvédőn keresztül, hogy egy AT-ST, ami elment mellettük, a pilótafülkéje darabokra robbant az ellenség tűzétől. Majd egy furcsaságot is, egy másik, ismeretlen jármű tűnt fel, ez is lánctalpas volt, de a dizájnja új volt, a droidok által használt járművektől eltért, de látszódott rajta, hogy egy tank. Mikor elment mellettük, érezték a föld rázkódásából, hogy nem egy könnyű masináról van szó. Amint ezt nézték, a zuhanás utáni áramvesztés megszűnt, újra tudta kapcsolatot teremteni a bázissal, gyorsan jelentést tettek a jelenlegi helyzetükről.



Szövetségi Fegyvertesztelő Központ
-Dr. Porsche...- kezdte mondandóját Alfons Főadmirális, holoadáson keresztül. A terem közepén lévő berendezés életnagyságú holoképet tudott kivetíteni. Dr. Porsche egy idősödő alak volt, fehér, kutató köpenyt viselt, egy kis névtáblával a bal oldalón levő felső zsebben.
-Főadmirális! Nem vártuk a hívását. Történt valami?
-Történt e valami? Lássuk csak… Birodalmiak támadták meg a tesztelő központját, lassan az ajtón kopogtatnak, miközben a flotta helyzete nem áll túl jól, és önnek már napok óta a Raxuson kellett volna lennie!
-Csak ennyi?
-„Csak”? Tudja, hogy mi folyik maga körül, doktor?- nem tudta a katonai vezető, hogy most a doktor örült, vagy hülye.
-Igen, tudok róla, nem vagyok vak, Főadmirális! De az éles teszt lehetőségének megfigyelését nem tudtam kihagyni.- majd megfordult és megtett pár lépést az ablak felé, ami nem volt messze. Kifele nézve az egyik bejárat volt látható, az, ahol a csaták zajlottak.
-Teszt?
-Igen, teszt. A Pz4C és a Pz6B éles tesztje, próbája. Az eddigi adatok alapján tökéletesen megállják a helyüket a nehéz lépegetők ellen.
-És mi lesz, ha egy kisebb birodalmi csoport behatol? Mindenki tudja, hogy magát akarják elvinni a kutatásai és fegyver kísérletei miatt.
-Emiatt nem kell aggódnia, a fentről fényképező berendezések ellen zavaró berendezéseket használunk, így a bázis helyzetét nem tudják kivenni felülről, lövöldözni nem fognak vaktában. A másik, hogy menekülésre van egy Köd flottás Hardcell hajónk.-
A főadmirális hangja mintha eltűnt volna egy pillanatra. A Köd flottát nemrég helyezték kísérleti státuszból éles tesztelői státuszba, ami annyit jelentett, hogy éles csatákban vetették be a hajókat. Ezek a járművek erős belső átalakításon estek át, új energiaforrást használtak, ami veszélyes és pár újfajta sugárzást okoztak, a védelem miatt kellett a belső részeket átépíteni. Emiatt a hajókat egy számítógép vezérelte, egyeseken pedig külön nanogépekből felépítő géptesttel rendelkeznek ezek a gépek. Alfons nem tudott olyan Hardcellről, amit géptesttel is elláttak, de már a Hardcelles gépek is ritkák voltak a Köd flottában, tudta, hogy a doktor mindenre készült.
-Bízok a döntésében doktor. Sok sikert a tesztekhez, majd küldje el a központba feldolgozásra és megőrzésre. Adás vége.- majd a főadmirális képe eltűnt, helyére a csata helyszíne került, rajta a közelgő lépegetők és egyéb járművek ikonjával. A doktor figyelte ezt, saját egységeiket is jelek helyettesítették, figyelte, hogy haladnak előre a csapataik. Az egyik OOM parancsnoki droid ment oda hozzá.
-Uram, küldjük ki a Pz6 és Pz5 járműveket is?
-Nem! Nem szükséges. Készítsen fel két GR-75-öst és vigyék el a kísérleti tankokat, járműveket és fegyvereket a Raxus Primre-ra! Amíg a flotta még efölött a terület fölött uralkodik, addig képesek vagyunk azokat elszállítani.
-Vettem-vettem.








Tray tábornok nem örült az elülső egységeiktől kapott jelentéseknek. Tudta, miért jött a Birodalom erre a senki földjére, de azt nem, hogy működő kísérleti fegyverekkel is rendelkezik az ellenség. Képeket is kapott, de nem ismerte a típusokat, egy jelentés se volt a hírszerzéstől ilyen gépek létezéséről. Belátta, sokkal tovább fog tartani az akció, mint bárki is várta. Azonban volt egy terve, amivel az elsődleges küldetést, a szövetségi fegyverkutató elfogását végre lehetne hajtani gyorsan, precízen, áldozat mentesen, ámde veszélyes. A legjobb egységének életét kell kockára tennie, különben többen fognak meghalni. A lépegetőknek közölték, hogy maradjanak távol az ellenség ágyúitól. A távolságot könnyű volt meghatározni, mivel egy bizonyos távolságnál már nem semmisült meg jármű. Ugyanakkor, a nagyobb lánctalpas tankok veszélyesek voltak e tekintetben, mert nem maradtak hátul, hanem előrébb is haladtak, ezek megsemmisítése nem volt könnyű, de a megjelenésüktől számítva már 5 tankot kilőttek ezekből.

A birodalmi mobil bázison, ami egy PX-4 típusú jármű volt. A tábornokhoz az egyik legjobb embere érkezett meg, őrá és csapatára hárult a veszélyes feladat végrehajtása.
-Skate alezredes jelentkezik, uram!- a szokásos birodalmi páncélzatban lévő katona úgy tisztelgett, mintha az utolsó lett volna életében ez a cselekedett, a sisakja a bal hónalja alatt tartotta, ahogy illett.
-Pihenj! Alezredes, köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideért.- majd elindultak a jármű belsőbb része felé, ahol volt a holokivetitő.
-Amint szóltak, azonnal siettem ide. Gondolom valami fontos küldetésért hívott, uram.
-Úgy van. Tudom, hogy az osztaga képes lehet bármilyen akció elvégzésére, veszteség nélkül.
-Uram, mi nem a Platina század vagyunk, ön is tudja.
-Tudom, de ha akarnák lehetnének, vagy még jobbak is. Az idő sürget, mutatom a lényeget.- holoképként egy fehér köpenyes férfi alakja jelent meg,látszott rajta, hogy szerette a finom kaját. –Ő itt Doktor Ferdinand Porsche, szövetségi fegyverkutató és fejlesztő. Jelenleg az ő gépei miatt nem tudunk előrébb jutni.
-Történt valami a fronton?- az alezredeshez és sok katonához még nem jutottak el a fronton történtek.
-Több új típusú lánctalpas jelent meg, több lépegetőnket semmisítettek meg. A jelentések alapján Dual-ágyúkra gyanakszok.
-Dual-ágyúk?
-Igen, Dual-ágyú. Ez a tudós fejlesztette ki a rendszert.- mutatott rá a hologrammra –Ezek az ágyúkat lehet normál lézerágyúként használni, valamint robbanással kirepülő lövedékeket, amik nagy pusztítást tudnak okozni a mozgási energiájuk miatt. E tekintetben a mass-drive-okhoz hasonlóak, biztos találkozott a rendszer legelső változatával, az RX-25 MBT tankokon. A küldetés ehhez kapcsolódik: fogják el, ÉLVE a doktort, ha tudnak akkor a számítógépeken levő terveket is hozzák el, ha károkat is okoznak a létesítményben kifele menet, nem lenne arra panaszunk.-
Az alezredes erősen gondolkodott, mind a fegyverrendszerről, mind a küldetésről. Tudta, hogy egy kutatóintézetben sok katona állomásozat, ráadásul a droidokból sokat lehetett tárolni kis helyen. Ráadásul egy fontosnak hangzó embert kellett, élve elrabolni, az ellenséges vonalak mögül ott, ahol a legnagyobb számban lehetnek. De azt is tudta, hogy sok társa fog meghalni, ha ő, és csapat nem megy oda és hajtja végre a küldetést. Több másodperc után tudta mit kell felelnie.
-A századom véghez viszi az akciót, Uram!
-Kitűnő, Skate alezredes! Ha sikerül végrehajtani a küldetést, elkezdhetjük visszavonni az erőinket és itt hagyhatjuk ezt a bolygót, sok katonát megmentve.


Percekkel később az 5 fős százada, az egyik állomáson maradt AT-AT lábánál találkoztak. A jármű űres volt, így nem kellett félni attól, hogy véletlen rájuk lép. Nem tudta egyikük sem, hogy mit akar feletessük, de ő is megjelent.
-Jól van fiúk. Feladatot kaptunk.
-Mit? Virágot kell keresnünk?- kérdezte viccelődve Jackal hadnagy, általában nem túl sokat számító küldetéseket kaptak.
-Valami hasonlót.- felelte Skate. A hadnagy nem akarta elhinni, egyszer eltalált valamit, amit nem fegyverrel célzott meg. –A feladatunk olyan fontos, hogy ha sikeres, elhagyjuk ezt a pöcegödröt, ezzel sokak életét megmentve. –Ledobott a földre egy kis holovetitőt, majd egy kép jelent meg egy alakot ábrázolt.- Őt kell elkapnunk, élve.
-És hol?- most Pecker tizedes kérdezett, a század szanitéce volt.
-Valahol a front mögött, a szövetségiek bázisán, valószínűleg.
-Csak valószínűleg? Ha nincs ott, akkor csak meghalni mentünk oda.- majd káromkodott párat Jackal.
-A támadás elején még ezen a bolygón volt, és szövetségi hajó nem hagyta el a bolygót. Mindenki készülődjön, részletes eligazítást, majd a csapatszállítóban tartom. Oszolj!


Fél órával később már egy AT-AT utasterében voltak, csak a járművet vezetőkkel, akik a fülkében voltak. Itt az alezredes részletesen elmesélte az akciót, mind a feladatokat, mind a tervezett kimenekülési tervet. A bejutásról azonban nem ejtett szót.
-Uram, én és mindenki bízik önben, de hogyan jutunk be? A jelentések alapján mindenhol szövetségiek vannak, csak úgy berohanni nem tudunk, kész öngyilkosság!- mondta ki véleményét Rise őrmester. Nem oskkal korábban helyezték át, ebbe a csoportban, sokat nem hallott arról a századról, ahova került, ami a 200-as nevet viselete, ez a szám csak a sorszámot jelezte.
-Majd kitaláljuk. Tudom, hogy nehéz lesz, de ha sikerül bejutni, onnantól egyszerű lesz minden.
Majd nem messze onnan, ahol sok lépegető várakozott, leereszkedtek a lépegetőből, majd az visszaindult a bázisra. Több roncs volt a közelben, mind előttük, mind mögöttük és két oldalt. Majd Stag százados, a csapat technikusa észrevett egy AAT-t, ami nem messze volt tőlük, a biztonságos zónában. Őt követte a csapat többi tagja.
-Mit akarsz ezzel a ronccsal Stag?- kérdezte Jackal, nem tudta elképzelni, hogy valamire lehetne használni egy kilőtt járművet. Közben a technikus leellenőrizte a járművet, több pontból is, kívülről.
-A meghajtó rendszere szerintem sértetlen.- mondta Stag, majd megpróbálta kinyitni a jármű elsődleges bejáratát, ami hátul volt található. Ezzel csak a pilótafülkébe lehetett bemenni, de ez is elég volt neki. A járművet eltaláló lövedék megrongálta a rámpaként is szolgáló ajtót, amitől könnyen lenyilt. Bent 3 droid volt, de mindegyik tönkrement, vagy a jelvesztéstől, vagy a becsapódástól, ez kívülről nem lehetett látni, de gyorsan kivitték ezeket a járműből. Közben Sylph zászlós a toronyba ment, ahonnan a tank parancsnokot, egy B1-es droidot emelt, majd dobott ki. Stag ellenőrizte a pilóta helyén a jármű állapotát, a számítógépet be tudta kapcsolni és le is kérte az ellenőrzés eredményét, amit akkor indított el. A baloldali ágyúk hiányát lehetett látni, de a rendszer is megerősítette a nyilvánvalót, a jobb oldalon az egyik cső hajlott el, de a gyalogság elleni még működött. A toronyra erősített lézerágyú tökéletesen használható volt.
-Sylph, mi a helyzet a toronyal?- kérdezte rádión keresztül Stag, a rendszer nem jelezte a tornyot, valószínűleg eltalálták az ottani érzékelőket.
-Jobbra és balra közel 80°-ot lehet forgatni, a rádió elégé megsérült, valószínűleg emiatt álltak le a konzervek. Az ágyú elvileg működik, nem akarom kipróbálni, mert még kilőnek minket.- Sylph szabad idejében tankokkal foglalkozik, Koréllia-i házában, ahol szülei laknak, több tankot is tart, például egy AAT-t.
-Akkor te maradsz fent. Mindenki más jöjjön be. Meg van a jegyünk.
-Nem lesz egy kicsit szűkös? Elég kevés itt a hely, és van esélyünk ezzel bemenni?- Pecker tizedes és Skate épphogy elfértek, de nem túl kényelmes pózban. Stag ült a pilóta helyén, Rise jobb oldalt, Jackal pedig bal oldalt.
-Ez van, tizedes. Találjon ki egy jobb tervet. Egy sérült járművet csak beengednek javításra. Alezredes szerintem jobb, ha szól a bázisnak a tankról, különben mi is ezen a mezőn végezzük.








Dr. Porsche az ablakon keresztül próbálta nézni, mi folyik a távolban, de a birodalmiak visszább húzódtak. Új fegyverei ellen a pajzsok nem érnek sokat, nagyon páncélozott járműről nem érkezett jelentés. Ugyanakkor nem örült neki, hogy 6 Pz6B-t lőttek ki, de számított erre. A Pz4C-k azonban energiapajzsaik miatt nem esett bajuk, de amíg azok fent vannak, addig nem lehet a járműveket elmozdítatni, valameddig ez a probléma a droidekáknál is fellelhető. Biztonsági okokból AAT-ket és pár RX-25-öt is kirendeltek. A doktor néhány perc után a holovetitőhöz ment, ahol a csatamező volt kivetítve, miközben nézte, egy droid ment hozzá, az amelyiket nemrég bízott meg egy feladattal.
-Uram, a transzportok készen állnak, a berakodások befejeződtek. Bátorkodtam egy harmadik Gallofree hajót is berakodni, a sok szállítandó dolog miatt.
-Tényleg ennyi minden maradt itt?- csodálkozott Porsche, de eszébe jutott, több dolgot akart még itt tartani, mint tervezte. –A döntését helyeslem, parancsnok. Amint tudna szálljanak fel. Szóljon a flottának, hogy kísérjék ki őket a veszély zónából. Nem szeretném, ha felrobbannának.
-Vettem-vettem.


Két szinttel lejjebb nagy volt a nyüzsgés, forgás. Innen irányították a csapatokat és a járműveket, leginkább droidok voltak csak itt, de pár ember és quarren is volt. Az egyik droidnak azonban volt egy bejövő hívása.
-Központ, itt AAT-9972-es! A tank súlyosan megsérült, az adóvevőnk még működik éppen. Azonnali javításra van szükségünk.
-AAT-9972-es, itt a központ! Vettük az adásukat, látjuk a radaron. Küldjük az útvonaltervet, amit kövessen.
-Vettem.


Stag kikapcsolta utána az adóvevőt, majd a sisakot is levette, hogy a hangátalakított átállítsa normálra.
-Mióta van neked ilyen ketyeréd?- kérdezte Jackal
-Amióta a konzervek megtámadták az államot. Ilyen beszélgetésnél mindig jól jön.- aztán ránézett a monitorra –Meg is jött az útvonalterv. Gyorsak voltak.- A tervezett útvonal épp arra ment, amerre kellett, azon a helyen mehettek be a bázisra, ahova a főerőknek kellett volna mennie. A kamerák révén közelről is láthatták azt a kétféle járművet, ami miatt őket küldték oda. A pajzzsal rendelkező jármű elég egyszerűnek nézett ki oldalról, volt pár droid, akik a töltényeket helyezték be a cső hátuljára, emellett egy másik gép távcsővel figyelte az ellenséget. Néhány perccel később már látták az épületeket, több kisebb és közepes méretű épület volt, meg egy nagyobb, valószínűleg a központ volt az. De azt is látták, hogy három transzport hagyja el a talajt nem messze vadász kísérettel és az ég felé repülnek. Mindenki remélte, hogy nem most lépett le a célpontjuk. Ezután meglátták, hogy melyik épület a szerelőhely, mellette volt a központnak hitt építmény is.


-Uram, a transzportok felszálltak. Készítsük fel az ön hajóját?- kérdezte a droid Porsche-tól, aki háttal állt előtte, a messzi távolba tekintet, miközben egy sérült AAT haladt el látómezejébe.
-Még ne! Megvárom a csata végét, mennyire erősek a tankjaim ezek a régi, ósdi gépek ellen.


-Kinek mennyi robbanószere van?- kérdezte Stag a közös rádiócsatornán. A többségnek volt egy kevés, Rise őrmesternek azonban annyi robbanóanyaga volt, mint a többieké együttvéve.- Szép. ez jó kis ajándék lesz a konzerveknek. Készüljetek fel a kiugrással, mindjárt a bázisuknál vagyunk, nem látok ellenséges egységet!
Mikor közel értek az építményhez, kiugortak belőle, Stag hagyta el utoljára a járművet, robotpilótára állította a gépet, a robbanóanyagokat ott hagyta benne. Amint a tank közel ért a javítóállomáshoz, a robotpilótába táplált utasítások alapján felgyorsított, majd nekicsapódott az épületnek, közvetlen ezután felrobbant az egész tank, az állomás egy részével együtt. Amint ez megtörtént megszólaltak a szirénák, több eddig nem látott B1-es rohant a javítóállomáshoz. A bázisból is kiment 2 droid, a birodalmiak feltételezték, hogy ők voltak a lent hagyott biztonságiak. A gyanújuk bebizonyosodott, mikor beléptek az építménybe, üres volt lent, csak 1 lift és 1 csigalépcső volt. Inkább a liftet választották, mivel általában az ellenfél nem számol ezzel. Mivel azt látták, hogy a megfigyelő terem elég magasan van, az egyik legfelsőbb emeletre állították be a liftet. Mikor megállt és kinyílt az ajtó, két OOM biztonsági droid volt előttük, de háttal álltak nekik, ennyi elég is volt a rohamosztagos csoportnak, dobszó nélkül lelőtték őket, a következő pillanatban észrevették a teremben lévő többi droidot, pár tudósnak kinéző egyénnel. A katonák a droidokat kezdték csak lőni, ügyelve, hogy ne kerüljön tűzharcba egy egyén se, mivel nem tudták teljes biztonsággal megmondani, ki a célpontjuk. Az utolsó droid lelövésével kábító lövéseket adtak le, de pár ember megadta magát. Jackal és Rise fenttartották a liftet és a lépcsőt ellenőrizték, nehogy valaki meglepje őket hátulról. A Sylph a lelőtt droidokat rakta arrébb, Pecker az alezredessel együtt megnézték, ki hasonlít leginkább a doktorra. Az egyik mintha a doktor hasonmása lett volna, gyorsan átvitték a holoprojektorhoz, Skate lefogta az egyént, míg a szanitéc ujjlenyomatot és vért vett. Mindkettő megegyezett a Porsche adataival.
-Nos, doktorúr, ön ezzel letartoztatjuk, a pontos vádak említését a bíróságra hagyom- ezt követően a többi egyén felé nézett –Ti maradtok a helyeteken, különben!- senki se ellenzett ez ellen.
-Hibát követnek el!- kiabálta a doktor.
-Nem hinném.- ekkor a liftnél álldogáló Rise-ra nézett -Nincs még robbanószered?


Pár droid próbálta lehívni a liftet a földszintre, páran meg már elindultak felfele a lépcsőkön, mikor a lift lefele jött.
-Csak lejön.- mondta az egyik droid a másiknak. De mikor leért nézték miért van benne robbanószer, ami a következő pillanatban felrobbant.


-Volt hangja.- jegyezte meg Sylph a lenti robbanásra, emellett füst is áramlott felfele a robbanás okán. Ezt követően felrobbantotta a lépcsőt néhány méterrel lentebb, hogy ne tudjanak azon feljönni a gépek, előtte ellenőrizték az alattuk levő szintet, ami üres volt. 2 szinttel lentebb lévő eligazító teremben nem vették észre a megfigyelő résznél történteket, de robbanást ők is érezték. Mikor az egyik biztonsági OOM droid kiment a lépcsőházba, látta, hogy a lépcsőt nem sokkal előtte megsemmisült, majd kapott pár lövedéket Sylph-től is, aki éppen kinézett. Meg is szólaltak az épület szirénái.
Az osztag az összes foglyot a doktor kivételével elkábította, hogy ne okozzanak gondot, majd felfele indultak. Két szinttel feljebb volt a tető, majd az alezredes fogott egy jelzőpisztolyt, majd egy kék fényt kibocsátó lövedéket lőtt ki, ezzel jelezte a főhadiszállás felé, hogy a célszemélyt elfogták és azonnali kimentést kérnek. Közben mindenki felkészült a védekezésre, látták fentről, hogy néhány droid az épület felé rohan, mikor meglátták őket, elkezdtek feléjük lőni, de mind mellé ment, a rohamosztagosok sokkal pontosabban céloztak.
-Mikor jön meg az a hajó Skate?- kérdezte Pecker az alezredestől.
-Majd megjön, addig maradunk és védjük magunkat.
-Az ellen is?- mutatott Rise őrmester 2 közeledő járműre a megrongálódott javítóállomás mellett. Mindkét jármű a korábban látott, nagyméretű tank volt, a katonák nem tudták a ezeknek a nevét, de látták, hogy erős ágyúval rendelkeznek, de sugárpajzzsal nem. Habár utóbbi információ nem sokat segített rajtuk, nem volt rakétavetőjük, vagy más, nagy kaliberű fegyver, csak kézi sugárvetők, meg lézer/sugárpisztolyok. A két tank elkezdte lőni az épületet, amibe belerázkódott.
-De miért lőnek?! Tudják, hogy itt vagyok!-kiabált a doktor a levegőbe, nem értette miért próbálják az épületet romba dönteni, miközben minden kutatási anyag és személyzet itt van még.
-Csak nem elküldte a kutatási eredményeket a konzerveknek? Most, hogy biztos kezekben van, nem akarják, hogy mi is megtudjuk ezeket, akár a halálával. Gondolom, van másik tudós, aki folytatja őn helyett a kutatásokat.- mondta Skate higgadtan neki, erősen sugallt arra, hogy hogyan dolgozik a Szövetség mostanság. A doktor ezután elhallgatót, ő is ekkor eszmélt rá, hogy igaza van a birodalminak, a Szövetség megpróbál mindent megtenni, hogy ne jusson ellenséges kezek közé, akár az élete árán is.

A 2 Pz6B folytatta a tüzelést, mivel nem lézerlövedéket lőttek ki, így a két tüzelés közti idő nagyobb volt, mint a normális tankoknál. Ennek ellenére egyre magasabbra kezdtek lőni, az egyik lövedék a megfigyelő állomáson csapódott be, ahol az elkábított tudósok voltak. A becsapódás után lángolt és füstölt a hely, a tetőn érezni lehetett az égő és elszenesedett hús szagát. Néhány lövés után már kezdett az épület kicsit megdőlni a tankok irányába. Közben Jackal a tehetetlenség miatt, elkezdte lőni a tankokat az FA-37-es sugárvetőjével. Az egyik tár ellövése után sikerült az egyik tanknak a periszkópját kilőnie, ezt onnan látták, hogy egy droid bukkan elő az egyik nyílásból és feléjük nézett, gyorsan le is kapták, így csak egy tank tüzelt tovább. A másik elkezdett meghátrálni. Pillanatokkal később egy süvítő hangot lehetett hallani, mintha valami közelegne hangrobbanást okozva. Majd meglátták mi az, egy föld felé zuhanó Munificent fregatt, mindkét szárnya letört és pár hajtóműve is hiányzott, a roncs messze csapódott be tőlük. Skate ráeszmélt, hogy az a hely, ahonnan a fregatt jöhetett, az még pár órája szeparatista terület volt fent, sejtette, hogy közeleg a felmentő sereg. Ez be is bizonyult, mikor ismerős hangokat hallottak, a Sienar ionhajtóművek kellemes hangját. Majd Scimitar bombázók és TIE elfogóvadászok jelentek meg az égen, a két tankot az egyik bombázó megsemmisítette proton bombáival, a többi gép a gyárterületet és az ellenséges állásokat kezdte bombázni, a vadászok pedig védték őket, az addigra megjelent pár keselyűdroidtól. A következő pillanatban LAAT-k jelentek meg, az egyik gép megállt az osztagnál, majd kinyitotta az ajtaját. Mikor mindenki beszállt, elindultak a birodalmi állások felé, közben látták, hogy a sugárpajzsokkal felszerelt járműveket a bombázók elkezdték megritkítani, egymás után robbantak fel a járművek és a lőszereik, amik ekkor hátrányt jelentettek, a robbanóanyag jól működött, de most nem a lövedékek előretolását segítették elő. Nem túl messze pedig ott volt a mobil bázis, éppen az előrefele haladt, kíséretében néhány AT-ST volt, az AT-AT-k már a bejáratnál jártak. Amint a lánctalpas jármű vezetője észrevette a csapatszállított megállt, a repulzoros jármű leszállt mellettük. Stay tábornok kilépett a járműből üdvözölve a sikeres küldetésből visszatért katonákat, legjobb egysége megint megtette azt, amit kellett.
-Szép munka emberek! Gratulálok a sikeres visszatértjükről. Gondolom már rájöttek, hogy áttörtük a konzervek flottáját és miénk a légtér teljes terjedelmében. A csata a miénk!
-Köszönjük uram. Örömmel vettük a küldetést. Remélhetőleg ettől az embertől minél több információt kiszednek a központból. Szeretnék az embereimnek és magamnak pihenőt kivenni.
-Az engedélyt megkapta.- ekkor Porsche-ra nézett –Önnek pedig remélem tetszeni fog a „vendégszeretetünk”.
Egy adást kapott ekkor a tábornok a kutatóterületre küldött csapatok vezetőjétől, hogy van egy Hardcell hajó, ami furcsa a többitől. A tábornok annak megsemmisítését rendelte el, de a hajón hirtelen szimbólumok kezdtek világítani lilás színnel, majd begyújtotta a hajtóműveket. Két LAAT rakétát lőtt rá, de azokat megfogta a hajó pajzsa, majd felszállt, néhány elfogóvadász tüzelt, de ezek se tudtak a pajzson áthatolni. Mikor elég magasan repült, a PX-4 mellől is lehetett látni, ekkor hirtelen Stag elszörnyedt, majd rögtön az elfogott tudóshoz fordult, majd megragadta a ruhájánál, maga felé húzva.
-Mit tud erről a gépről! Beszéljen!- kiabálta a technikus, mindenki nézett, mert aki ismerte a századost, az nem ilyennek ismerte. Gyorsan meg is ragadták és hátrább vitték, közben két rohamosztagos odaállt a fogoly mellé, védelmi célokból. A tábornok odament a technikushoz, majd arcon vágta.
-Stag százados! Nyugodjon le! Magyarázza el mi a gond.- mondta már, de nem dühösen, hanem békésen, baráti hangon, legalábbis az utolsó mondatot. Stagnak néhány másodpercig tarott, míg sikerült lenyugodnia, majd újabb másodpercek teltek el, mire meg tudott szólalni.
-2 nappal a háború kihirdetése után, információ jutott egy szövetségi támadásról a Hapes mellett. Sikerült egy tekintélyes flottát odaküldeni az egyik admirális vezetésével, aki sikeres ellentámadást akart végrehajtani a konzervek ellen. Az egyik Titan hajón voltam, az egyik barátomnak segítettem karbantartani az egyik ágyúpárt a hátsó jobboldalt. A flottába 50 Titant, 30 Pellaeont és 2 Bellatort szedtek össze. Mikor kiléptünk a hipertérből pár percre rá érkezett meg a szövetségi flotta. Viszonylag kevesen voltak, kb 40 munificent, 3 providence, 2 lucrehulk csatahajó és 20 recusant volt. A legelső percek jók voltak, csak vadászok harcoltak egymás ellen, de aztán. A hadihajókon mintázatok kezdtek el felvillanni hajónként eltérő színnel, majd olyan támadást indítottak, hogy nem tudtunk ellene tenni semmit. A pajzsaik túl jók voltak, a csata végére csak 2 fregatt rongálódott meg, míg nálunk az csillagromboló maradt meg, amelyiken voltam. Az utolsó pillanatokban sikerült elugornunk. Több ismerősöm volt azokon a hajókon, amik ott maradtak, több jó barátom! A vezetés meg azt adta ki hivatalosan, hogy hatalmas flotta támadta meg a karbantartáson lévő hajókat! Ez vicc! Az a flotta olyan volt, mintha valami természetfeletti erőkkel lettek volna megáldva.
Néma csönd burkolódott ezután, páran hallottak a Hapes-i mészárlásként elhíresült eseményről, de élő szemtanúval nemigen találkoztak, a legtöbbet felmentették a szolgálat alól, valószínűleg emiatt. Porsche ezt követően megszólalt.
-Az volt az éles tesztje az új flottának, amit az egyik főadmirálisunk vezette kutatócsoport fejlesztett ki. Nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy erős fegyverzettel és pajzsokkal rendelkeznek, valamint nincs legénység azokon a gépeket, se azon, ami most szállt fel. Tekintsék azokat a hajókat droidonként, annyit is érnek.


A csata hivatalosan ezt követő 1 óra múlva történt, mikor az utolsó ellenséges egységet is deaktiválták. Később Keller visszatérését követően Dr Porsche-t visszaadták a szövetségnek, sok másik fogollyal együtt, hasonlót tettek a gépek is a birodalmi foglyokkal.

A khadui visszanézett a birodalmi államfő szemébe. Pontosan a férfi szemébe nézett. Mikor meghallotta a kérdést, nem tudta eldönteni, hogy égesse fel a Birodalmat flottájával, vagy csak lője le az elnököt. Mindezen csak azért gondolkodott, mert a khadui császár akkor jött el hozzá, megnézni Kellert, mikor az megszökött, két nappal rá pedig megtámadta néhány bombázó a kastélyát. Szerencséjére, a Császár már azelőtti nap elment. Az uralkodó épsége se kárpótolhatta a nagyurat abban, hogy hagyott egy fontos foglyot elszökni, ez nagy csorbát ejtett a hírnevében, ráadásul az Obrevor-t megtámadó katonák egy részének sikerült elmenekülni, miközben ő felelt a védelemmért. De nem akarta megfenyegetni ennyire a birodalmit, jelenleg egy másik galaxisban van, egy másik állam fővárosának legfontosabb épületében, miközben a Császár küldötteként van ott jelen. Másrészt, a konzervek elégé elbánthatnának vele a túlerő révén, de ha ők nem is, de a lakosság nem szívesen látná életben őt a Galaxisban, sehol, szinte.
-Milyen vicces, John Keller! Csak azóta, hogy lebombáztatta a kastélyomat, szerencséje, hogy Őfelsége, az Impérium Császára az előző nap hagyta el a helyet, különben már valahol a bolygóm földje alatt rothadna a teste a katonáiéval együtt!!!- utolsó szavaival az asztalra csapott jobb kezével, tenyere össze volt csukva. Az elnök gyorsan levette a kezét az asztalról, Neeyo pedig közel állt ahhoz, hogy sugárpisztolyához nyúljon. Az IG-100-asok elektrobotjaikat bekapcsolták, és fenyegetően közel vitték a khaduihoz, de az elnök legyintett egyet, erre azok kikapcsolták a botokat, majd Alfa Carthra nézett.
-Carth nagyúr, kérem ne tegye tönkre ez az értékes régi asztalt!- mondta ezt nyugodt hangon, legalábbis a hangok kiadásáért felelős hangszórókból ez volt hallható -Nem sok található ebből a Galaxisban, se az önök államában.- photoreceptorait a birodalmi elnökre vitte –Keller, egy közszólással élve, ne hergelje fel az alvó rancort. Carth nagyúr a Khadui Impérium császárát képviseli, tekintsen rá nagykövetként, ha lehet. Ön se szeretne egy újabb szuperháborút a jelenlegi helyzetben, nem? Ha ők nem lettek volna, Case erőit nem tudtuk volna elég könnyen szétszórni, a Star Predator 2 építése pedig évekre lennének. A kristályt is ők hozták, szinte ingyen szolgálták nekünk, olyan drága az államukban, egyetlen lelőhely található ott. A technikai eszközök se lennének fejlettek, ha a technikusaik nem segítenek nekünk.

Raxus Prime - Főtorony

Jó néhány évtized eltelt a Klón Háború óta és ezt Keller is tudta. Vagy ennyire jól sikerült a klón program vagy a droid állam kezelte valamilyen öregedés gátló szerekkel.
- Ígérem, Alfa, nem beszélünk senkinek Neyo parancsnok kilétéről.
Pár másodpercig senki nem szólt senkihez. Azon töprengett, hogy ezt hogy a fenébe követhették el a klónnal. Az ilyen idős emberek már csak infúzión létezhetnek vagy úgy sem. Minden esetre az arcán annyira nem látszott, mennyire viharvert. Sok műtéti beavatkozás alatt vajon mit érthetett a droid? Kiegyenesítették a bőrét?
- Érdekes. - Hökkent meg a birodalmi elnök. - Akkor bizonyára jó dolguk van a parancsnokkal. Annak idején csak álmodtam ilyen jó kiállású parancsnokokról.
Való igaz. Keller néha annyira lazán bánt egyes parancsnokokkal, hogy volt, amikor azok már majdnem lebratyiztak vele. De ezt nem tűrte sokáig, miután elnök lett, szépen gatyába rázta azokat, akiket kellett, a hozzá közelebb állók - amilyen Fletch is volt, vagy amilyen most Neero - pedig mindig tudták mikor lehet lazítani. Ám úgy tűnik Fletch Nagyadmirálisnak ez sem volt elég...
Egyetértése jeléül Alfa biccentett a fejével, majd belekezdett.
- Most térjünk vissza a tárgyra...
A droid szavai meglehetősen letaglózták őt. Még az ajtóban álló Neero is oda szegezte tekintetét, pedig mindvégig kifelé bámult az ablakon és lélekben egy Nar Shaddaa-i bordélyházban volt. Ajándék csillagromboló, ráadásul egy Star Predator kópia. Keller hebegett habogott. És a legnagyobb meglepetés még csak most következett.
Mikor a magna testőrök egyesével, előre tartott elekrtokarddal beléptek, a két vendég, Neero és Keller el sem tudta képzelni mit hoznak. Wampát? De annál csak rosszabb jött. Ahogy Alfa felkonferálta a khaduit, mindketten a halálra asszociáltak, pláne Keller, aki személyesen is tudta, ki az a Lord Carth.
Ahogy az idegen leült a két állam elnökéhez az asztalhoz, újabb pár másodperces csend uralkodott el a termen. Neero belső szirénája hangosan visított, hogy itt lenne az ideje visszavonulni és majd holoneten megbeszélni a továbbiakat, mert a végén még meghal valaki.
Keller oldalra pillantott az ezredesre és közben arra gondolt, miért nem jöttek többen. Máris megnyugodott volna, ha a kinti folyosón várakozott volna néhány birodalmi zászlóalj. A gyors gondolatmenet után minden bátorságát egybegyűjtve Lord Carthra nézett. Két kezét az asztal lapján összekulcsolva előrehajolt és számon kérő hangsúllyal így szólt...
- Mi járatban errefelé, nagyuram? Túl hideg van Wildasbergben?

-Neyo parancsnok? Valóban, nem tudhat mindent, amit végeztünk az elmúlt időszakban. Case fenyegetésére egy új katonai osztagot létesítettünk, a régi ARC-osztag mintájára hoztuk létre az újat, habár nem klónokkal. A parancsnok önként jelentkezett az osztag vezetésére, a katonáknak meg azzal bizonyított, hogy ő is végig ment a kiképzésen, a kora ellenére. A korábbi „neve” CC-8826, az ARC-kiképzés követően választotta magának a Neyo nevet. Nem sokkal az Endor-i csatát követő káosz időszakban egy bevetés során eltűntnek, majd halottnak nyilvánították. A kivonuló csapatok után érkeztünk a helyszínre, ahol megtaláltuk az elég rossz bőrben lévő parancsnokot, majd orvosi kezelésben részesítettük, a kevés felszerelésünk ellenére. Sok műtéti beavatkozást kellett végezni rajta, protézist is kellett készítenünk neki, de túlélte az egészet. Hálája jeléül és a Birodalom kezdeti hanyatlása miatt velünk maradt. De erről nem szívesen beszél, jelenleg a bolygón és a hadseregben kevesen tudják, hogy a parancsnok az a katona, aki a Klón Háborúkban szolgált, ezért kérem, hogy önök se mondják el senkinek se. Nem szeretné, ha néhányan a múltja miatt keresnék csak.- amint befejezte a droid államfő egyik katonájának „rövid” bemutatását egy újabb pincérdroid tért be a helyiségbe, egy újabb itallal, de ezt csak lerakta a másik üveg ital mellé, majd távozott. Kifele menet egy poharat vett el egy kifejezetten erre gyártott tárolóból, majd az ezredes felé nyújtotta. De a birodalmi jelezte, hogy nincs szüksége arra, a droid visszarakta a tárgyat, majd kiment a szobából. Majd a gép államfő a tárgyra tért.
-Most térjünk vissza a tárgyra. A látogatásom egy kisebb oka a gratulációm lett volna, de ezt egy üzenettel is megoldhattam volna. Egy másik ok pedig ez lenne.- ekkor egy kis chipet vett elő az egyik fiókból, majd a holokivetítő csatlakozójába rakta, ahova ezeket szokták rakni.- Mivel mi indítottuk az elmúlt hetek csatáit, kárpótlásként és ajándékként szeretnénk átadni önöknek valamit, ami biztosan felkelti az érdeklődésüket.

A holokivetítőből kijött egy holokép. Egy hosszúkás objektumot mutatott, a kép közel másfél méter hosszú volt, elég nagy volt. Az objektum egy ék alakú hajó volt, a közepén látszódott, hogy építés alatt állt, sokfele tartószerkezetet lehetett látni, amit építés alatt lefednek. A hajóorr és a hátsó rész, ahol a hajtóművek találhatóak és a főreaktor, az majdnem teljesen tökéletes volt. Habár a középső rész még építés alatt volt, de pár kisebb pontot lehetett látni, mind Keller, mind Neero tudta, hogy azok hangár. Ezt onnan tudták, hogy a hajót felismerték. Ez az a hajó volt, vagy annak egy másik példánya, ami a Birodalom második bázisaként szolgált és egyben Keller zászlóshajója volt, míg meg nem semmisült. Egy Hiper-Multi-osztályú csillagromboló volt.
-Hadd mutassam be a Star Predator 2-öt! Jelenlegi tervek szerint 3 héten belül lesz kész. Az építését nem sokkal az eredeti hajó felrobbanását követően kezdtük el, szerencsékre Case „államfő” nem jött rá, hogy mit és hol építünk, így semmi se zavarta a munkálatokat. Az új hajó ugyanolyan lesz külsőleg, mint a korábbi, de sok fejlesztést végeztettünk a rendszereken és az eszközökön. A főreaktorba nem adaminum kristályt helyeztünk el, egy elég fontos személy adományaként egy új kristályt tudtunk behelyezni. A kristály elég értékes és nagyon ritka, csak a Zykh galaxis egy bolygóján található, mélyen a galaxis szívében. Remélem a kompenzálás első lépéseként elég lesz.- az asztalon egy lámpa ekkor kezdett el villogni, ezzel jelezve valamit Alfának, de nem nyomta meg. –Ha már a Zykh galaxisnál tartunk, az előbb említett fontos személy egyik embere ma eljött hozzánk, mikor meghallotta, hogy ide jön, „szerette” volna önt látni. – Az ajtó felöl, kintről gyengén lehetett hallani egy kisebb veszekedést, majd az ajtóra valaki kintről többször ráütött. Az utolsó ütésre az ajtó egyik helyen kicsit be is horpadt. -Ha jól tudom önök már találkoztak korábban, ezért kérem a fegyvereket ne vegyék elő, mindenki biztonságáért, a testőreim gondoskodni fognak mindenki működőképességéről.- Mire befejezte a mondatát a droid, az ajtó kinyílt, az előbb szerzett sérülés ellenére könnyen a helyére emelkedett. Először egy magnaguard lépett be, hátrálva, elektrobotját aktiválva és maga elé tartva, mintha valamit vissza akarna tartani. A másodiknak belépő egyént meglátva, a birodalmiak megértették, hogy miről beszélt az elnök. Egy khadui volt, elég díszes ruhája jelezte, hogy nem egy közönséges egyén a fajából. Keller felismerte az egyén, ruházatát is felismerte, de két színes csíkkal több volt rajta, mint előtte. Carth volt, egyike volt azon khadui-iaknak, akik tudtak a közös nyelven beszélni, és az Erőt is tudták kezelni. –John Keller elnök, Neero ezredes, hadd mutassam be Lord Carth-ot, a Khadui Impériumtól! Az Impérium Császárának nevében jött el hozzánk.



Máshol és máskor:
Geonosis



A Geonosis. Egy félreeső bolygó a Peremvidéken, nem messze a Tatooine-tól, ami hasonló éghajlattal rendelkezik. Azonban ez a bolygó fontos volt a történelem egy bizonyos részében, itt kezdődött el a Klón Háborúk, mely a Galaktikus Köztársaság utolsó háborúja volt. Azóta a bolygót a háború alatt egyszer támadták meg, mikor fellázadtak a köztársaságiak ellen. Később a Halálcsillag építésénél alkalmazták őket. Mind a Yuuzhang Vong, mind a War-Tech Invázió megkímélte a bolygót. Manapság a Nagy Mandalore Birodalom része, elméletileg. A nemrég kirobbant lázadás egyik fontos helyszíne volt a bolygó, majd a Szövetség segítségével kiűzték őket innen. A huttok segítségével egy olyan személy került a körzet irányításának élére, akire nagy befolyással rendelkezik pár egyén a Hutt Űrből. A droidállam több, közepes és kis méretű hajógyárat küldött a bolygóra, birodalmi területekről, hogy minél kevesebb mandalore területen kelljen eljutni a bolygóra.
A bolygótól nem messze egy Punworcca 116-os lépett ki a hipertérből. Ezt a géptípust a geonosisiak tervezték és építették, egy ilyen példányt használt Dooku gróf sok évvel korábban. Habér a Gree faj napvitorláját eredetileg csak a gróf gépre szereltek fel, több későbbi gépet is elláttak ilyennel, ahogy a mostanit is. Egy perccel a megérkezést követően vonta vissza a gép pilótája a napvitorlát, mikor közelben volt az aszteroida mező. Már innen lehetett látni az orbitális pályán lévő gyárakat. Mindegyik gyárban Imperial 1-es vagy 2-es készültek, néhány elkészült csillagromboló a gyárak környékén repkedett. Imperial 3-as, a Szövetség által épített változatból csak kettőt lehetett látni, méretűkkel könnyen kitűntek a tömegből. Az, hogy ez miért nem tűnik fel a mandalore vezetésnek nem tudni, de valószínűleg a Hutt Családok és a Black Sun, vagyis Fekete Nap nevezetű egyik alvilági szervezet kezei benne lehetnek a dologban.
A napvitorlás egyenesen folytatta útját a bolygó felé, kísérőnek két Nantex vadászgépet kapott, ezt szintén a geonosisiak tervezték és használták. A hajók az egyik pár éve építetett város felé tartottak, habár a bolygón kaptárok vannak, a mandaloreok nemrég egy várost építettek, hogy innen irányítsák a bolygót. A város nem túl nagy, a központi épület egy henger alakú , több szintes építmény volt, itt helyezték el az összes hivatali irodát. Nem messze ettől helyezték el a katonai kirendeltséget, minimális létszámmal együtt, járműveket is beleszámítva. Egy kisebb bankot is elhelyeztek közvetlenül a két épület mellett. Pár lakóház is található, meg egy közepes méretű leszállópálya, ahol pár Acclamator rohamhajó tud leszállni kényelmesen egymás mellett, legfeljebb.
A Punworcca egy kisebb, lesüllyesztett hangárban szállt le, ami elég közel volt a pálya városhoz közeli részéhez helyeztek el. Mikor a hajó leszállt, a hátsó rámpa kinyílt. A gépből két BX kommandós droid lépett ki festett egységek voltak, hasonlóan néztek ki, mint a régi időkben a szeparatista szenátorokat védelmező kommandós droidok- Őket követte egy 17 éves nő. Haja szökés színű volt, hossza a derekáig ért. Ruházata alapján egy szövetségi főadmirális volt, hasonlóan Palpatine idejéhez, a Szövetség 13 főadmirálist bízott meg flottájának vezetéséhez. Ennek okán 13 főflotta volt, emellett volt még a Központi Védelmi Flotta, ami a Raxus rendszert, mind a gyárakat, mind a 3 bolygót védelmezte. A Koalíciós csaták idején egy új flotta került gyártásra, a Ködflotta, de ezt az egyik főadmirális flottájának részét képezte, közvetlenül a teszteket követően. A nőt Anya-nak hívták, a legfiatalabb főadmirális volt, és a 12. flottát irányította. A hangár bejáratánál egy 30-as éveiben járó férfi álldogált, két geonosisi katonával együtt. Az alak mandalore tiszti ruhát viselt, valószínűleg azóta várakoztak ott, mióta a hajó belépet a rendszerbe. Amint a hajó utasai szálltak, a 3 várakozó alak feléjük indult. Amint odaértek, a férfi tisztelget egyet, a főadmirális is viszonozta, majd kezdet fogtak.
-Köszöntöm a Geonosis-on, Anya Főadmirális! Adam alezredes vagyok. Engem küldtek az ön fogadtatására és az itt léte alatt én kísérem el önt, ahová csak szeretné.
-Köszönöm, alezredes. Elnézést kérek a Szövetség nevében is, hogy későn szóltunk a látogatásról, de változtak nálunk a dolgok.
-Nem gond, főadmirális. Mindig készen állunk ehhez hasonló dolgokra.- majd az alezredes geonosisi nyelven kezdett beszélni a két katonának mellette. A helyiek nyelve elég szokatlan az átlagos fajok számára, nehezen megtanulható, vagy ha meg is tanulják hallás, ilt írás alapján, a kiejtés gondokat tud okozni. A mandalore katonának is kisebb gondjai támadhattak a nyelvvel, a két katona egyszer kicsit érdekesen tartották a fejüket, de a katonák végül megértették, hogy mit akart az alezredes. A két geonosisi szárnyaikat használva felröppentek, majd elrepültek. –Úgy vélem, hogy a droid kísérői bőven elegendőek lesznek, a helyiek régóta jobban vannak a Szövetséggel, bármilyen néven is nevezzék az idő folyamán.
-Én is úgy vélem, habár ki tudja, hogy mikor jön elő a semmiből egy mandalore páncélzatba öltözött hibbant alak a Honogr bolygóról.

A beszélgetés végén a 4 fős csoport elindult kifele a hangárból, kint egy sikló várta őket. Percekkel később a központban voltak, majd közel egy órás beszélgetés tartottak a központi épületben, a Szövetség képviselője Anya főadmirális volt, a helyieket Rajak, a Ravasz képviselte. A beszélgetés, vagy tárgyalásnak is nevezhető eseményen elsősorban a helyi gyárak termelését összegezték. A bolygón több, kisebb gyárat építettek, különböző dolgokat gyártva, elsősorban a Szövetség részére.
Rajak, a Ravasz nem túl régóta lett vezetője a geonosisi népnek. A Star Predator megsemmisülését követő időszakban halt meg, az addigi vezető, majd került helyére Rajak. Még fiatal volt, arcán a nyúlványok elég rövidek voltak, jelezve életkorát. Furcsa mód, jól beszélte a Közös Nyelvet, ami szokatlan volt a fajában, valószínűleg emiatt került vezetői székbe.


Este
A szövetségi főadmirálist egy előkelő szállás helyre vezeték, ahol az estét kívánta eltölteni. Az ajtaja előtt a kommandós droidok vigyáztak, egyikük töltés alatt volt. A főadmirális már átöltözött, egy egyszerű, fehér pizsamáét viselt, rövid nadrág és rövid ujjú felsővel. A lakosztálya egy fürdőhelységből, egy előtérből, egy konyhából, egy nappaliból és egy hálószobából állt. A nappali közepén egy egyszerű, de szép helyi sziklából készített asztal volt elhelyezve, rajta a leányzó holoprojektorával. A holoképen egy T-szériás taktikai droid volt kivehető, életnagyságban. T-1 volt, az állam egyik legfontosabb személye, az államfő személyi taktikai droidja.
-Hogy állnak a munkálatokkal a geonosisiak, Főadmirális?- kérdezte a droid, közben Anya leült egy kényelmes székbe az asztal mellett.
-A tervek szerint haladnak, ahogy mondták. Lehet, hogy a határidő előtt befejezik a gyártásokat, ha kapnak egy kis segítséget.- közben kicsit forróra sikeredet teáját kortyolgatta. Nem aggódott amiatt, hogy egy magas rangú droidnak tett jelentés közben más is tesz, amit nem illő. Az apja elég magas szinten áll a Szövetségen belül, és sok kapcsolata van más területeken is, emellett a taktikai droid hozzászokott a nő viselkedéséhez, így nem figyelt erre.
-Gyárra vagy személyzetre gondol?
-Mindkettőre, de két calamari gyár és ahhoz tartozó személyzet elég lesz. A földi egységek gyártása elég jól halad. Hamarosan kezdődhet a Felszabadítás-hadművelet.
-Reméljük. Ha a Geonosis ki tud szakadni a Nagy Mandalore Konföderációból, akkor több rendszer és szektor fogja követni őket, akik új vezetést akarnak maguknak. Biztosak vagyunk benne, hogy több, határ menti terület csatlakozna a Szövetséghez. Ezzel meggyengítve a mandaloreokat, akár fel is oszlathatnánk az államot, egy fenyegetéssel kevesebb lenne nekünk.
-És a sithek? Rajtuk múlik az egész hadművelet.
-Biztosan lesz valami, ami miatt néhány hadúr megtámadja a mandaloreokat. Amint a legfontosabb hajókat és flottákat átcsoportosítják, akkor kezdetét veheti a hadművelet. Várom a következő jelentését, főadmirális!- ezzel véget is ért a beszélgetés. Minden főadmirális ismerte a Felszabadítás-hadműveletet, nem tudta, hogy miért mondta el a droid. De ki tudja, hogy egy gép mire készül, ha a programja nem normális. Pár perccel később egy újabb bejövő hívása volt, de nem a taktikai droidtól. Ez az egyik ismerőse, Clark főadmirális volt, mind az apja, mind ő régóta ismerték Clark és családját, még a régebbi időkben, majd mindketten főadmirálisok lettek, habár Anya lett a legfiatalabb, Clark pedig a harmincas éveit kezdte el taposni. A mostani hívása is csak egy egyszerű beszélgetés volt két, régi ismerős között, habár látszólag több is lehetett ebben…

Raxus Prime – Főtorony

Korábban nem kimondottan bízott a mesterséges intelligenciában, a gépi agyban. Ám mióta támogatták az elnöki poszt visszaszerzésében, több mersze volt egy zászlóalj nélkül látogatást tenni a világukat alkotó roncstelepen. Arról viszont nem tudott letenni, hogy a közeli Rhen Var mellett készenléti állapotban tartassa a Kier tengernagyot és az alakulatát.
- Mélységes tiszteletem, Alfa! Rég találkoztunk.
A protokollnak megfelelően köszöntötte a droidot, kissé megfeledkezve arról, hogy annyira mégsem kell egy érzések nélküli géppel oly emberien bánni. Már csaknem rákérdezett az egészségi állapotára, de még idejében visszafogta magát.
Neero ott állt a helyiség egyik végében, háta mögött összekulcsolt kézzel. Letisztult arckifejezéssel állt egy helyben, egy izomcsoport sem mozdult, mikor a droid elnök belépett a terembe. Csak a szemével követte az eseményeket. Az orvosok olyan zseniális munkát végeztek rajta, hogy nem is látszott az állkapcsán, hogy protézis. Fém és műanyag mentes protézis a modern orvosi zsenialitást tükrözi. Mesterséges állkapocs csontjával ugyan úgy érez, mint a trandoshai sérülése előtt. Képes volt visszaadni számára azt az életet, amelyet a khadui invázió előtt birtokolhatott. Felépülése a rengeteg műtét miatt csaknem egy évig tartott. Rengeteg fájdalom árán, de visszanyerte emberi mivoltát és ezt John Kellernek köszönhette, aki a háború ideje alatt a saját pénzéből finanszírozta a kezelési költségeit. Nem véletlen, hogy Neero ezredes még sosem árulta el őt. Sérülése után kilépett a Birodalmi Hadseregből és egy építőipari vállalkozáshoz csapódott. Csak akkor állt újra szolgálatba, mikor Keller megbízta a Galaktikus Fejvadász Klán elleni merényletekkel. Eközben túlélte a Sullust-on a Mandalore bombázást, majd a fejvadász klán kezére került. Fogva tartása során kínzásnak és tudatmódosításnak vetették alá, hogy megtudják kinek dolgozik. Miután megtudták, Templar az embereivel a birodalmi palotához vonult, ahol átadták a halálközeli állapotban lévő ezredest Kellernek. Azután visszatért a civil szférába egészen addig, míg Keller és az akkor már áruló Fletch újra a segítségét nem kérte...
- Köszönöm a gratulációját! Így igaz, azért jöttem, mert tudomásom szerint felkeresett a fővárosunkban. Beszélhettünk volna a holoneten keresztül is, de úgy gondoltam, így mégis csak bizalmasabb. Különben, ki ez az ARC osztagos fickó? Neyo parancsnok, jól tudom?

Wayland közelében - Empire's Revenge

A három Titán hajtóművei pihentek. Az űrhajók hagyták, hogy az erdőkkel, hegyvonulatokkal és óceánokkal tarkított bolygó gravitációja magával ragadja őket több száz kilométeres magasságban. Az alakulat zászlóshajóján éppen üzemanyag átfejtés zajlott egy tankerhajóról, mely lassan a végéhez közeledett. Fúvókákkal mozgó karbantartó droidok folyamatosan ellenőrizték a töltő cső külső illesztését és biztosították, hogy ne történjen baleset.
Kier tengernagy a parancsnoki hídról szemlélte az átfejtést a kijelzőpultok és a legénység közt fel, s alá sétálgatva.
- Tengernagy! - Jelent meg a legénységi akna peremén Tschel hagynagy, a legénységi tiszt. - Az imént kaptunk küldetési parancsot a Belkadan-ról. Az elnök fél órája landolt a droid állam fővárosában. A lehető legközelebbről, hazai területről kell biztosítanunk a találkozót, amilyen gyorsan csak lehet. A parancs a Rhen Var-t jelöli meg erre a célra.
Kier csak bólintott. Még utoljára rápillantott a műszerekre, mely szerint az üzemanyag szint pár gallon híján elérte a maximumot.
- Üzemanyag felvételt befejezni! Kezdjük meg a lecsatlakozást a szállítóról! A célállomás a Rhen Var bolygó! Készenléti fogokozat, első szint!

Raxus Prime – Főtorony



A tárgyalást követően a khadui egy pohár bort iszogatott, amit neki hozattak az Obrevor-ról. Ezt egy csipogás zavarta meg, ami Alfának jött, az asztalon egy kis hologram jelent meg, egy emberi tiszt körvonala volt látható.
-Igen?
-Uram, egy birodalmi komp kér leszállási engedélyt. Azt mondták, hogy John Keller birodalmi elnök szeretne önnel találkozni, uram!
Alfa elgondolkodott, nem tudta, hogy mi jár Carth fejében, nagy eséllyel megölné a birodalmit, ha elé kerülne. De épp jókor jött ez, úgy is egy „találkozott” kellett összehoznia a két személy között.
-Szálljanak le az egyik középszinti hangárban itt. Eléjük küldök valakit a hangárba.
-Igenis, elnökúr!


A Főtorony több hangárral is rendelkezett, különböző szinteken különböző helyeken helyezték el őket. Habér nem az egész szint alkotta a hangárt, az irodák többnyire üresek voltak, néhányat lakosztállyá alakítottak a fontosabb vendégek részére. Az épület közelében sok kis jelzőfényként használt droid lebeget, különböző magasságokban. Mikor nem volt rájuk szükség vagy valamelyik hangárban voltak töltés alatt, vagy kint lebegtek, villogva. Az egyik percben azonban több droid is elindult az egyik hangár felé, majd több méteres közökkel láncot alkottak, felfele a légkör felső része felé, ezzel jelezve a hangárhoz menőnek, hogy melyik hangárhoz kell pontosan mennie. Egy perccel később egy birodalmi űrkomp repült a felhők alá, a droidok mellett repülve közeledett a leszállóhelyéhez. Mikor közel ért hozzá, a hangár ajtaja 4 felé visszahúzódott, ezzel megoldva a komp bejutását. A komp a szárnyait felemelve éppen elég magas volt, hogy kis mozgástere legyen a hajónak függőleges irányban. Amint a komp leszállt és a hajtóművek is leálltak, a hangár kapu bezárult, kint a droidok is szétszóródtak. Mikor a komp rámpája lenyílt, a főbejáratnál egy rohamosztagosra emlékeztető alak állt, távolról nézve, közelebbről egy klónpáncélos állt, még közelebbről, mintha egy 91. Felderítő Alakulat tagja lett volna, Neyo parancsnok volt. Amint az első alak kilépet a hajóból, rögtön odament hozzájuk, bent a hangár hátulsó részein 1-1 magányos OOM biztonsági droid álldogált. Neyo olvasott birodalmi aktákat, így felismert 2 személyt a háromból, a 3. alak pilótaruhát viselt.
-Üdvözlöm önöket a Raxus Prime-on! Neyo parancsnok vagyok, a szövetségi ARC-osztagtól. Engemet kértek fel, hogy kísérjem el önöket az államfőhöz.
A pilóta a gépnél maradt, közben egy karbantartó droidot kért az egyik rohamdroidtól, hogy ellenőrizek a gépet, és töltsék meg a tankot. A 3 fős csoport kisebb beszélgetést tartott egymás közt, miközben eljutottak az úti céljukhoz. Az ajtó előtt 2 IG-100-as állt, miután ellenőrizték Neyo személyazonosságát beengedték a két vendéget. Bent csak Alfa volt, az asztala előtt állt, a repulzoros székeket igazította. Az asztal előtt 3 szék volt, az asztalon néhány papíron kívül egy üres pohár volt, egy kevés folyadékkal, a színe elég bizarr volt, egyik galaxisi ital se nézett így ki. Keller azonban látott már ilyent, a Sárkány-hadművelet alatt, az egyik kastélyban, ahol sokáig volt „vendég”. De nem tudta hosszú ideig nézni a poharat és a tartalmát, amint beértek egy pincérdroid jött be utánuk, a poharat felvette és a tálcájára rakta, ahonnan két poharat vett le, meg egy üveg bort, a ráírt szöveg alapján Carida világáról, még a megsemmisülése előtti időkből. Habár az egykori bolygó nem az italairól volt híres, néhány boros és pezsgős üveg elég jó volt a gazdagabb rétegek számára. A droid ezután kiment a helyiségből
-Elnök úr, ezredes! Megtisztel a látogatásuk! Kérem, foglaljanak helyet!- a droid a székekre mutatott, miközben ő már a sajátjában ült. –Had gratuláljak az önnek a Birodalom visszaszerzésében. És fogadja részvétemet Fletch nagyadmirális halálával kapcsolatban. Mikor Case került az ön helyére, a nagyadmirális többször jött ide, hogy továbbítsa a hajdani parancsnok üzeneteit felénk. Nos, mit tehetek önért? Csak nem azért jött, mert önhöz próbáltam elmenni?

Alfa végigmérte tekintetével az éppen felröppenő űrkompot. Tudta, hogy a birodalom vezetői közül valamelyik ül rajta. Legalább is azok közül, akik most esélyesek voltak valamelyik poszt vezetésére.
John Keller űrkompja volt az, amely elhúzott előttük.
A pilótafülke hologram kivetítője egy tiszt alakját jelenítette meg mellkastól felfelé. Rangja és kitüntetései jól láthatóak voltak a holoképen.
- Hallgatom ezredes! - Neero utasította beszédre a tisztet.
- Néhány perccel ez előtt a Független Rendszerek Szövetségétől Alfa kereste John Keller elnök urat.
Alfa eljött hát, hogy üdvözölje Kellert, megveregetni a vállát a sikerért és biztosítani afelől, hogy a Birodalom megtámadása csupán Case hatalmának destabilizálása végett történt? Meglehet. Vagy nem. Minden esetre felkeltette Keller kíváncsiságát. Milyen ügyben érkezhetett a droid király?
- Köszönöm, hogy szólt! - Keller beszélt tovább a tiszttel a kabinjából - Üzenje meg Alfának, hogy rövidesen visszatérek a fővárosba, legyen türelemmel. Két nap múlva beszélünk, addig egyen, igyon... - hirtelen meghökkent saját maga tudatlanságán - ...vagy inkább ne! Még megsértődne.
Az hologram tisztelettudón közölte, hogy Alfa már elhagyta a rendszert és úton van állama fővárosába. Keller arcán az elégedetlenség ült ki. Egy újabb elintézni való.
- Ez sajnálatos. Köszönöm, hogy értesített, ezredes! - azzal kinyomta őt az adásból, eltüntetve a hologramot a kivetítőről - Kapitány! Úgy tűnik új irányt kell vennünk. A Raxus Prime.
- Sokba fog kerülni ez a kirándulás, elnök úr. - kuncogott az orra alatt Neero, amint látta Keller savanyú arckifejezését.
- Elég sokba. De az idő drágább.

Cato Neimoidia – Orbitális pálya

Civil és katonai hajók szokásos módon távolodtak, vagy közeledtek a bolygóhoz, ahogyan egy bolygó méretű városnál megszokás volt. De volt egy szokatlan hajó, ami nem túl gyakori ennél a bolygónál: egy Munificent fregatt. Mellette volt egy birodalmi Pellaeon csillagromboló, ezzel jelezve mindenkinek, hogy biztonságos ez a hadihajó.



Munificent híd

Parancsnoki székben Alfa ült, előtte egy hologramként egy birodalmi tiszt volt jelen. A droid államfő találkozni és üdvözölni akart a birodalmi kollégáját régi helyén, amiben valameddig a kisebb hadjárata is segített. Előre jelezte a birodalmiaknak, hogy jönni fog, hogy ne lőjék szét a hajót a hipertérből kilépve, de így se jutott le a bolygóra.
-Sajnálom elnök úr, de Keller elnök éppen az előbb hagyta el a palotát az egyik komppal.- mondta a birodalmi a droid vezérnek.
-És lehet tudni, hogy hova indult?- kérdezte az elnök
-Sajnos nem tudom hova ment, se azt, hogy mennyi időre. De kérem, távozzon a bolygóról! Sok lakos nem igazán örülne, ha itt maradna még egy ideig.
-Megértem, és köszönöm.- ezzel az adást megszakította az elnök. Pár pillanatig nem csinált semmit. A hajó kapitánya, egy OOM parancsnoki droid várta az utasításokat, mikor meg akart szólalni, akkor hívás jött az elnöknek. Kép nem volt és titkosított vonalon jött az üzenet.
-Itt Vipera ügynök, elnök úr. Egy fontos eseményről szeretnék jelenteni.- szólalt meg egy viszonylag mély, férfihang.
-Itt Alfa, hallgatom Vipera ügynök.
-Fletch nagyadmirális meghalt. Árulást követett el és meg akarta ölni John Kellert, de nem járt sikerrel.- ezután alfa megint várt pár pillanatot a válaszra.
-Kár, pedig jó szolgálatot tett nekünk néha. Köszönöm az értesítést, folytassa tovább az adatgyűjtést!- az ügynök kijelentkezett eztán. Alfa rögtön kiadta az utasítást, hogy visszamennek a Raxus Prime-ra. Ezt a csillagrombolónak is üzenték, nehogy valami másnak értelmezzék a fordulást. Fordulás közben Alfa egy ismerős kompot látott elmenni nem túl messze tőlük. Ilyen kompot az elnök és fontosabb személyek használnak a birodalomban, de nem akarta zavarni a rajta utazókat a gép, úgy gondolta, hogy van elég gondjuk így is eme állam vezetőinek is, ezzel az árulás mellett. Egy perccel később már a hipertérben volt a fregatt.





Valahol a Galaxisban, egy bolygón
Praetor maradványainak zöme a víz tetején lebegett. Mindenki úgy hitte, hogy senki se élhette túl mind a robbanást, mind a vízbe való becsapódást, ezért nem kutatták át a maradványokat, kivéve egy állam vezetése. Az óceán vizére és a roncsokra egy hajó árnyéka vetült, egy Szövetségi Providence hajóé. Több kutató hajót és vízi egységet dobtak le, hogy a vízfelszín alatt levő maradványokat is átkutassák. A kutatás eredménytelen volt, de sikerült a hírszerzésnek megtudnia, hogy több komp is leszállt Case flottájából a csata előtt, hogy friss ellátmányt vegyenek fel. Pár helyi egy alakot látott kiszállni az egyik Sentinel kompról és elrohanni. A Szövetség ezen nyomon elindulva két nap múlva elértek egy tengerparti falut, nem messze a Praetor maradványaitól nem messze. Néhány civil ruhás ARC-osztagos egy szélső, egy emelet magas épülethez ment. Bekopogtak, majd egy férfi nyitotta ki az ajtót, résnyire. Mikor meglátta az alakokat, az alak felismerte az egyik embert, korábban már látta bevetési szerelésben gyorsan be is zárta az ajtót, de a katonák is meglátták a férfi arcát, felismerték, ő volt a célpont. Páran elindultak a ház két oldala mentén, hogy ha hátul próbálna kiszökni, akkor ott kaphassák el, eközben egyikük az ajtót berúgta lábával, majd mindegyikük elővette rejtet fegyverét, amit kábítóra állítottak. A célpont várható módon a hátsó ajtót használva elhagyta az épületet, de sikerült egy SE-14 sugárpisztolyt valahonnan elővennie, amivel lőtt üldözőire. Az erdőbe menekült, de fél órás üldözés után azonban véget ért a hajsza, a kimerülés és egy kábító lövés leterítette. Egyik katona se szenvedett találatot, hála a lövöldözőnek, aki folyton félrelőtt, nem tudni mitől. Amint elérték az elkábított alakot, gyorsan átkutatták további fegyverek után, de csak a kezéből kiesett pisztoly volt nála. A férfi arcán lehetett látni, hogy egyszerű „álarcot” visel, lehúzták róla és egy ismerős arc tűnt fel, Templar Weagon-é.


Később
Ikaros – 4. Halálcsillag
Kezdetben a Szövetség Halálcsillagát politikai és katonai célokra szánták, már azonban leginkább valami drágakőnek, vagy csak egy egyszerűbb ékszernek lehet betudni, méreteit figyelmen kívül hagyva. Az elmúlt időszakban csak egy csatában volt jelen az állomás, de ott is csak megfélemlítő erőként.
Az elfogott, volt Galaktikus Fejvadász Klán vezetőt ide szállították. Az itteni börtöncellák hasonlóak voltak a birodalmiakéval, csak a méreteik voltak valamivel nagyobbak, mivel kevesebb cellát szántak beépíteni. A cellában Templaron kívül 3 ARC-osztagos is jelen volt, egyikük pedig nem más volt, mint Neyo, az osztag vezetője, ahogy mindig, most is rajta volt a sisakja.
-Ártatlan vagyok! Engedjenek el!- kiabálta már jó párszor a volt államfő, de az osztagosok mintha kuncogtak volna ezen, majd a parancsnok megszólalt.
-Annyira ártatlan, hogy egy újszülött bantha is egy gundark fészekbe vagy egy sarlacc szájába dobná be. Ne szórakozzon! –mutatott rá a parancsnok, majd folytatta- Mi még nem felejtettük e mit művelt velünk még pár hónappal ezelőtt.
-Én semmit se csináltam!
-Nem? Akkor felfrissítem az emlékezetét. Ott voltam abban az űrdokkban, ahol 3 új, intergalaktikus utazásokra tervezett hajót adtak át és indítottak volna útjukra két államfővel. Erre maga, Case flottájából jó pár kisméretű hajó és néhány kalóz csoport bevonásával 2 hajót megsemmisített, az utolsó pedig éppen hogy nem robbant fel, annyira kilyukadták! És csak ön hajóján levők és egy korvett legénysége élte túl a támadást. De amit a Birodalomban művelt arról ne is beszéljünk! Van egy listám, amit fel kellene olvasnom, hogy miért van itt, de annyira hosszú, hogy két nap alatt se végeznénk vele. És örülhet annak, hogy itt van, és nem a birodalmiaknál! Bejelentjük nekik, hogy kutatást végeztünk, de csak egy szökött katonánkat sikerült megtalálni. Köszönje ezt annak, hogy régebben segített az államunknak néhány dologban és ezt szeretnék viszonozni, de ki tudja miért. De meglepte őket, mikor kiderült, hogy egy dublőrt küldött a hajóra és maga álcázva magát lelépett, mint, ha ez normális dolog lenne. -Mindhárom katona elkezdet kiindulni a cellából, mikor Neyo, utolsóként kiért, még visszafordult Templar felé- Ha jobb szállást akar, akkor átvihetjük arra a bolygóra, ahova véletlenül vitte az egyik konzervünk magát, még régebben. –Majd bezárta az ajtót, kint két OOM biztonsági droid ügyelt a cellára.





Raxus Prime – Főtorony
Eltelt egy kisebb idő, mióta Alfa visszatért a fővárosba. Ahogy mindig, most is repülő járművek szálltak ide-oda meghatározott légfolyosókon, a járművek vagy befele jöttek a Külvárosból, vagy kifele mentek a Belvárosból. Az államfő irodájában volt, olvasta a jelentést Templarról, de annyira nem érdekelte, többször előfordult már hasonló esett, egy újabb titokban tartott egyén lett a Szövetség börtöneiben, de ez már megszokott volt. De ma más is jobban foglalkoztatja, mint egy rab. Egy fontos személy, egy fontos, távoli helyről, ahonnan nem sok szeretettel fogadnának vendéget. Egy csipogás jelezte az államfőnek, hogy vendége már az ajtó túloldalához ért, felállt székéből, majd kinyílt az ajtó. A vendége egy viszonylag magas, díszesen kiöltözött egyén volt, faja egyértelműen azonosítható volt, mivel jó ideje látni ilyent, és nem békés okokból. Egy Khadui volt.
-Üdvözlöm Lord Carth! Már vártam önt!

Cato Neimoidia – Birodalmi palota

Az elnöki lakosztályra rá sem lehet ismerni. Case elvont, halált ábrázoló ízlése díszítette a falakat. Sötét hangulatot sugárzott. Nappali falát egy portrékép ékesítette, amit az egyik neves nabooi festő készített. A komódon több kisebb bekeretezett kép hevert. Mind Case parancsnokot ábrázolta díszes ruhában, birodalmi címerrel, kitűntetésekkel, diktátorokhoz illő barett sapkában. John Keller miután megnézte a falon függő portréját, a kisebbekhez lépett. Az egyik bantha vadászaton készült, a másikat fegyverbemutatón készíthette róla a fotós, volt olyan is, amely gyárlátogatáson született. Legalább tíz kép hevert ott vagy még több. Majdnem mindegyiket végig nézte, de egynél különösen megakadt a szeme. Épp Templar kézfogását élvezi egy szép díszes szobában. Ekkor még Templar a Galaktikus Fejvadász Klán egyenruhájában van, Case parancsnok szintúgy, ám van valaki a háttérben, akinek az arca nem látszik, de egyértelműen birodalmi tiszti egyenruhát visel. Fehéret.
Épp ebben a pillanatban lép be Fletch. Átkel az előtérben heverő papírhalmon és széttört porcelánvázákon. Szembe áll Case falon csüngő portréfestményével. De nem szemléli sokáig.
- Nézd csak, Fletch! – hátra tartja neki a képet.
- Csak nem egy közös képetek fiatal korotokból, a kiképzés idején?
- Dehogy. Annál sokkal jobb. – némi gúnyolódás érződik a hangjában.
Fletch nagyadmirális kézbe veszi és szeméhez közel tartva, hunyorogva nézi az apró részleteket.
- Nem tudom, hol készülhetett a kép. Talán itt a palotában?
- Nem is az a lényeg, hogy hol van, hanem, hogy kik vannak rajta.
- Templar még a saját egyenruhájában. Jó régi kép lehet. Kár, hogy nem tartott veletek az Obrevor elleni offenzívában! Meghalhatott volna odaát vagy csak egyszerűen otthagyhattátok volna!
Mikor a Sárkány-hadművelet, az obrevori offenzíva kudarcot vallott, több egység is eltűnt az evakuálás során. Akikkel nem volt kapcsolat a kivonuláskor, azokat kénytelenek voltak magukra hagyni. A csillaghajóknak időben vissza kellett vonulniuk, mielőtt a khadui flotta erősítése megérkezett. Ha Templar velük tartott volna, Ryk Fett biztosan gondoskodott volna arról, hogy ott maradjon és eltűntként nyilvánítsák.
Fletch nagyadmirális testét elöntötte a forróság, ahogy Keller összeszűkült pupilláival a szemébe nézett. Semmit nem mondott, csak a szemébe bámult. Olyan mélyen, hogy már zavaró volt számára, nem tudta, hova nézzen, hogy azt a szúró tekintetet ne lássa. Közel volt az arcához, benne az aurájában. Azt érezhette, mint amit egy fiatalkorú gyerek érez a lebukás pillanatában a szülei előtt, halálpálca szívás közben.
- Vajon honnan tudta a terrorelhárítás, hogy az épületben leszünk? Tudod, aznap, mikor meglátogattuk Neero-t.
- Aznap érte tartott a terrorelhárítás. Figyelték a házat, a lakását. Megismertek téged, tudták, hogy oda tartunk.
- Nem. Mindketten tudjuk, hogy ez nem így történt.
Fletch kihátrált annyira, hogy Keller ne lehessen az aurájában. A kép a földre hullt a megszeppent tekintetű nagyadmirális kezéből. Úgy érezte, a nappali túlsó végében megfelelő lesz számára.
- Te értesítetted őket, hogy ott leszünk, te voltál az, aki… – folytatta volna, de Fletch közbekiabált.
- Én értesítettem őket, úgy gondolod? Na, mi voltam, hadd haljam! – Fletch összezavarodottan kiabálni kezdett vele, gesztikulált jobbra-balra – Te egy senkiházi nulla vagy hozzá képest. – mutatott a fali festményre – Nem tudtad megvédeni a népet a fenyegetésektől.
Ekkor már Keller is kiabálásban tört ki, nem bírta visszatartani az indulatait.
- És te ezért képes voltál őt választani helyettem. Míg az Obrevor-on harcoltam, te szövetkeztél ezzel a nyomorulttal és tervet szőttetek ellenem? Többet vártam tőled!
Fletch nagyadmirális állkapcsa összeszorult. Ahogy egyre több vér ment a fejébe, vele párhuzamosan a légzése is kezdett egyre erősödni. Eleinte tagadni próbált, de rájött, hogy ezzel már semmire sem megy, fel kell vállalnia tetteit és véleményét.
- Fogad be! Semmit sem tudhatsz!
Egy alá besorolt tisztje, aki egyben régi barátja is, most hallgatásra szólította fel Kellert, nem érezve tettei súlyát. Mindennek lehordta, ami eszébe jutott. Megfertőzte Case hataloméhes eszméje.
- Elhitettétek mindenkivel, hogy meghaltam. Szóval Case parancsnok ezért nem indított ellenem nyílt vadászatot. Tudta, hogy hozzám lennének hűségesek a katonák és a megítéléséből is sokat vesztett volna.
Valóban, Keller jól tudta. Ha a nép rájött volna, hogy egy újabb hazugság áldozatává vált, őt sem tűrték volna meg sokáig. A haderő jelentős része átállt volna a nép oldalára. Innen már csak idő kérdése és nyilvános halállal lakolt volna bűneiért, amelytől még a lojális csapatai sem védhették volna meg.
- Egy mocskos áruló vagy, Fletch. És még volt képed megjátszani magad!
- Most már elég legyen ebből, Keller! – azzal a lendülettel pisztolyt rántott az elnökre és kibiztosította – Mióta tudsz erről?
- Mióta találtam a holmid közt egy adatkártyát. – innentől Keller hangja ellágyult, mégis csak egy fegyver csövével nézett szembe, mely mögött ott állt régi barátja, Fletch, minden bizonnyal gyilkos szándékkal – A Tatooine-ról tértünk haza a KND állomásra Den Quadrix-el a fedélzeten. Még jó, hogy ellenőriztem a tartalmát. Sejtettem, hogy van veled valami, a hangulatod már teljesen megváltozott abban az időben. Nem tehetek róla, túl feltűnően csináltad. Abból tudtam meg, hogy Granier marsallt te robbantottad fel, miközben a biztonságosnak hitt Belkadan-ra igyekezett.
- A családomért tettem és a Galaxis jövőjéért. Túl gyenge voltál ahhoz, hogy fenntartsd a rendet, ami valamennyinknek biztonságot jelentett. Bukott elnök vagy te, nem több!
- A családodért? Ezt nem mondhatod komolyan! Ők a Gép-háború idején meghaltak. Most meg bemocskoltad a neved azzal, hogy áruló lettél? Nagyapád is a haditengerészet… – Fletch újból belekiabált a mondatába, így nem fejezhette be.
- A családom emlékéért és becsületéért. Case és Templar keresett fel személyesen. Azt mondta, kínok között halok meg, ha nem segítek az új kormány felállításában. – Egy kissé meginog a keze és lejjebb ereszti fegyverét Keller arcáról a térde magasságáig, de továbbra is hadonászik fele, már könnyekben patakzik – Rá kellett vennem téged, hogy add ki a parancsot a fegyverletételre. Azt hittem nem lesz több áldozat a fronton, Case ezt ígérte. No meg jutalmat.
- Te pedig hittél neki, fel sem bírom fogni. Tudod, hogy ezután mi történt? A khaduiak, akiket te és az áruló cimboráid újra beengedtek a Galaxisba, megöltek több millió embert. A Star Predator és a legénysége másodpercek alatt meghalt. Te meg hittél ezeknek? Ostoba vagy, egy utolsó áruló!
Minden, amivel Keller illette a barátját, Fletch nagyadmirálist színtiszta igazság volt. Régóta tudta már, hogy áruló, ki beépült közéjük. Csupán azért nem szembesítette a tényekkel, mert próbált hinni az ellenkezőjében. Legbelül, gyermeki lelke reménykedett abban, hogy ezen tények egy átverő show műsor részesei. Sőt, hogy az egész hatalomátvétel egy kandi kamerás valóság show.
- Szerinted milliók halála a bűnöm. Pedig te sem vagy jobb ember! Te is egy puhány, semmirekellő pöcsfej ura vagy ennek az elrothadt birodalomnak. Tucatnyi bolygó letarolásáért vagy a felelős. Az volt a szerencséd, hogy mindig volt valaki körülötted és a kommunikációs csatornákat is alaposan figyelték. Ha ez nem lett volna, már rég jelentem a helyzeted Case parancsnoknak.
- Egyszer sikerült. Amikor utánunk jött a Rhen Var-ra egy csillagromboló és az egész állomás felkészült a legrosszabbra. De tovább haladt és nem fedeztek fel bennünket. Amatőr munka volt, Fletch. Egy ilyen árulótól többet várnék el!
- Te gennyes, bukott mocsok. Szégyenkezve éreztem magam, mikor a nagyadmirálisként és a barátodként úgy kellett ugrálnom a parancsidra, mint egy rabszolga.
Hónapok során megzavarodott elméje elhitte ezt az ostoba hazugságot. Azért kellett követnie a parancsit, mert hűséget esküdött a feljebbvalóinak. Minden katona engedelmeskedik a feljebbvalóinak. Ám ő úgy érezte, szoros barátságuk révén ennél több jár neki.
- Felettébb érdekes. Neero mindig is tudta hol a helye. Milyen érzés árulónak lenni?
Arcizmai remegésbe kezdtek, dühe nem csillapodott, hol feltartotta a pisztolyát, hol lejjebb engedte.
- Árulás lenne hát egy népi felkelés mellé állni, hogy az őket semmibe vevő kormányukat megváltsam? Igazad van, áruló vagyok. Legyen igazad most utoljára!
Fékezhetetlen dühében újra megemelte fegyverét észre sem véve, hogy úgy hadonászik vele, mint egy kisstílű csempész a peremvidékről. Megfontolt szándékának tartotta Keller megölését, viszont azt nem tudta melyik nap cselekszi meg. Mikor belépett azon az ajtón, nem hitte, hogy Keller a vádakkal fogadja majd.
- És az is igaz, hogy egykor a barátunk voltál.
- A barátotok? – elsőre nem is értette a többes számot…
Gyerekkori barátok voltak, csakúgy, mint Neero-val. Még a tiszti akadémiára is együtt jártak. Mikor útjaik külön váltak, csak évekkel később találkoztak újra, a Gép-háború idején. Ugyan olyan barátként fogadták egymást, mint ahogy elválásuk napján. Most egyikük a barátság és a hűség helyett az árulást választotta, amiért alsó hangos is halál jár.
Neero ezredes hosszú percekig tartó, feszült hallgatózás után, fegyverrel a kezében lépett ki a szomszédos hálószobából. A nagyadmirális meghallotta a lépteket és rögtön fordult abba az irányba, de pisztolyát később rántotta oda, mint a tekintetét. Neero ezredesnek több ideje maradt célba venni őt és meghúzni a ravaszt. Fletch ijedtében kétszer elsütötte fegyverét. Mindkettő lövedék Case-t ábrázoló falfestménybe csapódott.
Keller nem lepődött meg. Már várta, mikor lép ki a szomszéd hálószobából, éppen ezért nem próbálta megállítani a nagyadmirálist.
- Keller? Minden rendben? Minden szó igaz volt róla?
Az elnök úr csak bólintott. Odalépett a padlón hörgő testhez. Utolsó erejével hátára fordította magát, de több ereje nem maradt a fegyverért nyúlni. Egyenesen Keller szemébe nézett olyan dühtől torzult arccal, amilyennel csak tudott. Mellkasán óriási égési sérülés ékesedett. Először az egyenruhája égett át a lézernyaláb becsapódásakor, néhány milliszekundummal később a tüdejét és belső szerveit égette meg. Jobb kezével a sérülését fájlalta, míg baljával Keller nadrágszárát szorította.
- Azt gondolod, hogy nem vagyok elég vaskezű? Ez szomorú. Pedig tudok olyan is lenni.
- Kár volt így tenned, pajtás! Jobbat érdemeltél volna! – fejezte ki sajnálatát a lábai előtt heverő egykori barátjának Neero, legbelül mélyen összetiporva. Sokat jelentett számára hármuk barátsága, de ezentúl már nem bízhatott meg benne, kénytelen volt lőni. Vagy az áruló vagy Keller éli túl. Az utóbbit választotta, azt a személyt, akivel kölcsönösen megmentették már egymás életét.
Az elnök tenyerébe helyezte pisztolyának markolatát és elfordult, nem akarta látni a földön szétrobbanó koponyát.
Keller kitépte lábát a haldokló Fletch szorításából és habozás nélkül fejbe lőtte.
Számtalan közös élményük emléke jutott eszébe és társának szintúgy. Leperegtek lelki szemeik előtt, akár egy kisfilm a moziban.
Ennyit érne hát egy barát? Sosem tudhatjuk, melyik barátunk tér ilyen útra és sző ellenünk halálos terveket, ezt nem tudjuk magunk megválasztani. Mindenki személyisége állandóan formálódik ilyen stresszes környezetben. Fletch nagy valószínűséggel tényleg az elmondottak okán lett áruló, de más is közre játszhatott.
- A fegyvered, Neero. Fogd!
Mikor elvette tőle, leült a kanapéra, szemben a szétloccsant koponyával.
- A szoba hangszigetelt, nem hallhatták a lövést. Kérlek, hívd az őrséget! Egy űrkomp pedig készüljön fel! A mandalore fővárosba megyünk.

Az elmúlt fél évben elég stressz érte, ahhoz hogy most már a legkisebb félelem se öntse el. Kabinban felölti magára fehér zubbonyát, begombolja és még egyszer végigsimítja mellkasát két kezével. Semmit nem hízott, inkább egy picit kisebbnek érzi egyenruháját. Utolsóként sapkáját veszi fel, mely mérete továbbra is akkora, amekkorának lennie kell.
- Még mindig megy hozzád, Keller. Ez a ruha neked lett kitalálva.
- Mit ne mondjak, Fletch. Mintha kicsit bő lenne rám.
- Ugyan már! A fogadóbizottság ezt észre sem fogja venni. – mondta bíztató mosollyal Fletch, de hangja nem a régi boldogságát és őszinteségét hordozta.
Mióta Keller visszajött az Obrevor-ról, nagyon keveset beszéltek, de az elmúlt néhány hónapban végképp. Fletch nagyadmirális jókedve, életvidámsága azon a napon veszett el, mikor utoljára elhagyták a fővárost, Cato Neimoidia-t.
Az űrkomp kecses eleganciával landol a palota hangárjában. Miniszterek, katonai tisztek és kormányhivatalok és szervek vezetői állnak sorfalat, előttük pedig rohamosztagosok vállhoz támasztott fegyverekkel. Hangos szisszenés tölti be a csendes hangárt, a nyomáskiegyenlítő szelepek kiengednek és lenyílik a komp felszálló rámpája. Két pár cipő gazdája kopogva lépdel le rajta, díszes fehér ruhában. Elsőként Fletch nagyadmirális, majd őt követi John Keller. Mindketten megállnak és farkasszemet néznek a tömeggel, akik a sisakos katonák mögött állnak. Keller úgy gondolta, a hitetlenkedős kellően kibámészkodták magukat, így tett egy lépést előre. Levette sapkáját és így szólt:
- Én vagyok John Keller, a III. Galaktikus Birodalom törvényes elnöke. Az áruló Case parancsnok és a hozzá hű emberei halottak.
Ebben a pillanatban a katonák kivételével mindenki tapsviharba kezdett, melytől az egész hangár zengett. Fletch nagyadmirális mögötte maradt és hátrakulcsolt kézzel kihúzta magát, ahogy a protokoll előírja.
Keller ismét úgy érezhette magát, ahogy a hatalomátvétel előtt, a birodalom elnökeként. Azonban egy dolog megfelelni a kormány vezetőségének és más dolog a népnek. Az utóbbi időkben sok birodalom ellenes lázadástól volt hangos a Galaxis, de köztudott, hogy azok Case és Templar uszítására történtek. Az egykori Galaktikus Fejvadász Klán előszeretettel propagálta Keller gyilkos hajlamát és tűntették fel őt a lehető legrosszabb színben, így hát nem csoda, hogy annyi követőt megnyertek maguknak. Mellettük akadtak békésebb megoldásokat kereső politikai ellentáborok is, akik nem erőszakkal szerettek volna más kormányt. De a fegyver mindig győz. Sokszor futott át Keller agyán, hogy Case halála után bármikor jöhet egy karizmatikus vezető, aki képes tömegeket maga mellé állítani és a karrierje újabb véget érhet. Túl békés politikát folytatott és az ilyen bűnszervezetek, terrorcsoportok fenyegetését csak nagyon kevés esetben szankcionálta a birodalom. A terrorelhárítás erőforrásai többnyire más ügyekre lettek elpazarolva, például Darth Hongoray sith államának lázadóira, nem pedig a valós fenyegetésre.
- Elnök úr! Üdvözöljük a birodalom fővárosában! – lépett elé Rylon parancsnok tisztelegve.

- Tengernagy! – rendelkezett John Keller, az Empire’s Revenge parancsnoki hídján. Adjanak le egy figyelmeztető lövést!
A hadihajó egyik nehéz lövegtornya pillanatokon belül irányba állt, hogy Case parancsnok flottájának figyelmeztetést adjon le John Keller további szándékáról.
Eldördült az ágyú. Szemben álló fél zászlóshajójának pajzsa a tervek szerint hárította el a lövedéket. A kommunikációs csatornákon továbbra sem érkezett válasz. Az 5. hajóraj csillagrombolói megkezdték a szétszóródást, míg a Guardian alakulat határozottan haladt előre.
Minden elképzelhető lehetőség végig futott Keller fejében. Ma legyőzheti azt, aki távollétében elvette tőle az elnöki címet, a hadsereget, a hatalmat. A népet. A népét, akiket próbált a legszélsőségesebb helyzetekben is védelmezni. Lehettek bármilyen radikális módszerei, ő kiállt a népéért. Amikor a Nagy Mandalore Konföderáció atomfegyverek hadával lőtte szét az Eriadut, Keller parancsára a haditengerészet annyi lakost mentett meg, amennyit csak tudott. De ezért is elmaradt a hála. A nép azzal okolta az elnököt, hogy a fenyegetés tudatában megállíthatta volna az atomcsapást. Ettől azonban többről volt szó. Ryk Fett mélyen gyűlölte Templart, aki nyíltan többször is fenyegette a birodalmat és a mandaloreokat. Ryk Fett, a kegyetlen mandalore államfő megállíthatatlan volt abban, hogy véget vessen Templar ámokfutásának. John Keller többször is próbálta lebeszélni a népirtásról, fenyegette őt, de a mandalore tudta, hogy soha nem fogja beváltani a fenyegetéseit. Nem teheti. Annak ellenére, hogy szövetségesek, Keller félt tőle. Ezért sem kérte a segítségét a hatalom visszaszerzéséhez. Abban biztos volt, hogy nem állt Case parancsnok mellé, attól azért meglehetősen tartózkodik az elvei miatt, de abban viszont igen, hogy súlyos követelései lesznek a segítségért. Kapzsisága nem engedhette, hogy az egyébként is sokat vesztett, meggyengült III. Galaktikus Birodalomból egy újabbat kiharapjanak és az pont a mandalore hadúr legyen.
- Bejövő üzenet a kettes csatornán. – hangzott el a távolsági kommunikációért felelős matróz jelentése.
Az elnök odalépett a panelhez, a matróz pedig kapcsolta a kettes csatornát.
- Itt a Birodalmi Haditengerészet! Közeledő flotta, azonosítsa magát!
Ennyi válasz telt egy lövésre, azonosítást kérnek? Nagy a bizonytalanság, senki nem tudja, mi az, amit konkrétan akarhat a másik. Elvégre senki nem nyit tüzet a sajátjaira. A régi időkben árulásért már össztűzbe keveredett volna John Keller flottája, de azóta, hogy szóbeszédek kezdtek keringeni a visszatéréséről, más a helyzet. A lojalitás.
Case úgy informálta embereit, hogy a birodalom lázadóit készülnek eliminálni, ám a Platina század gondoskodott róla, hogy a flotta tisztjei ne így higgyék.
A Platina század néhány tagja a tatooinei küldetés során dezertált, majd titokban felvette a kapcsolatot Kier tengernaggyal, hogy az eltűnt elnök segítségére siessenek. Kruk Salis, a droid állam hírszerzője is segítségükre volt az akció során. Így jutottak el a Rhen Varra, ahol a birodalmi katonák ismét, örök hűséget esküdtek John Kellernek.
Kier tengernagy a szektorban tartózkodott, mikor Kruk Salis, FRSZ ügynök tájékoztatta őt a fejleményekről: az elnök életben van valahol, de egyelőre részleteket nem említhet. A rhen var-i katonai állomásról folyamatosan figyelték a tengernagy hajóalakulatának kommunikációs csatornáit, hogy biztosra vegyék, nem jelenti az esetet a fővárosnak. A tiszt jól vizsgázott, esküjéhez hűen, azonnal az állam és John Keller védelmére sietett. Inaktiváltatta flottája nyomkövető rendszereit és egy megbeszélt helyen találkozott is Keller elnökkel, Fletch nagyadmirálissal, Neero ezredessel és a fejvadásszal, Den Quadrix-el. Megbeszélték a tervet, mely szerint összecsapnak Case flottájával. Eközben a Platina század az életét kockáztatva visszaszivárgott a hadseregbe és tájékoztatta a megfelelő tiszteket, a tervről, melyben az összecsapás helye, ideje, menete foglaltatott. Tudták, hogy a csata közelében lesz az 5. hajóraj, akiket Case majd segítségül hív. Titokban futott végig a hír az elnök életben létét illetően, így megkérdőjelezhetetlen volt a lojalitásuk felé.
- John Keller vagyok, a III. Galaktikus Birodalom elnöke, a hatalom jogos birtokosa. Kivel beszélek?
Rövid csend honol az éterben. Jóval erősebbek, mint a Keller és a flottája, de kerüljön bármibe. Vagy meghalnak, vagy győznek, nincs más lehetőség. A becsületét nem szennyezheti be egy újabb visszavonulással, még egy meneküléssel.
Ekkor Kier tengernagy odakiabál neki a legénységi aknába, ahol sorban ülnek a hajó irányításáért felelős matrózok.
- A flotta szétszéled, csak a Bellator-osztályú csillagromboló marad a helyén. – Kier tengernagy arcán a diadalmas jókedv hangulata látszik, sápadt színe rögtön eltűnik.
John Keller elgondolkodott. Most akkor ez jót jelent vagy rosszat? Ez még lehet egy hadicsel is. Ahogy ott állt a kommunikációs panel mellett, a rádió kettes csatornája újból megszólalt. Megint ugyan az az idős, rekedt hang szólalt bele, ám ezúttal nem az előbbi szigorral, hanem lágy, szelíd hangsúllyal.
- Ez lehet életünk utolsó harca. Nem hagyhatom, hogy a testvéreink öljenek meg minket vagy, hogy mi öljük meg őket.
Ahogy némám hallgatta az idős ember hangját, kezdi felismerni, kivel beszél.
- Mi arra esküdtünk fel, hogy bármeddig kövessük államunk jogos vezetőjét. Az eskü szigorúan tartalmazza… – a hang néhány másodpercre elhallgat – ...csakis a jogos vezetőjét. Nem mást, aki nem a helyére tartozik, mert csellel, hazugságokkal szerezte meg a pozícióját.
- Örülök, hogy így gondolja, Josh kapitány. – Keller mosolyra fakadt, még talán be is könnyezett, pedig nem szokása.
- Hogy gondolnám másképp, elnök uram?
- Már nem a Conqueror kapitánya? Legutoljára ott találkoztunk.
- Áthelyezést kaptam, miután a Conqueror súlyosan megsérült. Én azt mondom magának, elnök uram, hogy itt az ideje visszatérnie. Mindenki ezt kívánja, mindenki a maga érdekeit képviseli. Az áruló Case a zászlóshajóján tartózkodik, saját lojalistái társaságában. A kígyó fejét most kell levágni.
Minden hadihajó eltávolodott már a Bellator-osztályú csillagromboló mellől, mely Case parancsnok zászlóshajójaként szolgált. Az ellenséges hadihajó minden ágyúja felszólalt, egyik pillanatról a másikra zöld lézernyalábokat kezdett hányni magából. Tüzelt azokra a hajókra, amelyek elpártoltak mellőle. Azonban fegyvereinek annyi célpontra kellett összpontosítania tüzét, hogy komoly kárt nem tudott tenni egyikben sem. Megindult az ellenség felé, mint egy kiéhezett, vérszomjas vad, mikor támad. A bolygó egét beborította a rengeteg színben pompázó lézertenger. Felszínről eddig is sokan figyelték az eseményeket, de most még többen gyűltek ki házaikból.
John Kellerhez lojális hajóhad viszonozni kezdte a tüzet. Case parancsnok zászlóshajójának, a Praetor pajzsa néhány perc alatt megadta magát. Páncélját robbanások sorozata szakította fel, szabályos tűzgolyóvá változott.
Fletch nagyadmirális zsebre tett kézzel nézte végig a Thunderstorm hídjáról, ahogy a Praetor lángokban borul. Egy korszak utolsó haláltusája tárult elé a Bellator-osztályú hajó támadásával. Nagyban meghatározta az elmúlt fél év az életét. Családjához egyszer sem térhetett haza, ameddig bujkált. Hiányzott neki a régi élete. A gyerekei már biztosan nagyra nőttek.
Kicsit hunyorított, mikor vakító fényben ragyogott fel. Még akkor sem kapaszkodott meg, mikor a robbanás lökéshulláma elérte az ő hajóját. Iszonyatos energia szabadult fel abban a pillanatban, a rengeteg üzemanyag a reaktor eltalálásakor explodált, aláírva a rajta lévők halálos ítéletét. Egyetlen mentőkabin sem hagyta el a fedélzetét, így tudvalevő volt, hogy a Case parancsnokhoz hűséges követők mind rajta voltak a vég pillanatában. Több ezer tonna, lángoló fém hullott alá az égből a bolygó óceánjába.
- Köszöntjük újra a birodalomban, elnök úr! – köszöntötték őt sorra a flotta tisztjei és különösen Josh kapitány, akivel egykor számtalan küldetést végrehajtott megannyi háborúban már, amely a Galaxist vagy az államot fenyegette.
John Kellert mindenki felállva tapsolta a hídon, mialatt ő az jellegzetes ék alakú ablak előtt térdelt és bámult kifelé zokogva, összetörve. Bosszút állt azért, amiért ellene merték lázítani az embereit, a népét, a szövetségeseit. Mindenkit. Vagy csupán győzött a hatalomvágy? A hatalomvágy, ami Case parancsnokot is hajtotta. Végre halott, vele együtt nagy gárdistája, Radonov Dandártábornok és feltételezhetően Templar Weagon is. Mindazonáltal vannak még elvarrni való szálak a birodalom vezető berkein belül.
- Engedelmével üzenek a Belkadani támaszpontnak és a médiának a történtekről.
Válaszadást megelőzve Keller összeszedte magát mind külsőleg, mint belsőleg, felállt és a tiszt szemébe nézett.
- Tegyen úgy, Kier tengernagy! Köszönöm! – Kier már továbbállni készült, mikor utána szólt – Megvan az új irány. Cato Neimoidia.
A Thunderstorm fedélzetén Fletch elkényelmesedett székében. Magához vette a már régen kihűlt teáját és behunyta szemét. Kívülről úgy tűnt, mint aki pihen, de gondolatai cikáztak, zúgott a feje.
A flotta pillanatokon belül rendezett alakzatba fejlődött, kiléptek a bolygó atmoszférájából, túllépték vonzáskörét, hogy felkészüljenek a hiperűr ugrásra.
Nem véletlen, hogy a hűségüket nem vették semmibe a tisztek. Keller sosem volt embereivel oly kegyetlen, mint az egykori sith nagyurak, Darth Vader, Cumison és a hozzájuk hasonlók. Kiáll az embereiért, amiért ők hálásak voltak. Megtehették volna, hogy ellene fordultak, ám nem véletlen, hogy régi barátai jöttek a segítségére. Hosszú hetek munkájába telt, míg Rylon parancsnok és a Platina század így tudta rendezni. Kormány felső vezetőihez fordultak és tartották figyelemmel mindegyiküket, nehogy köpjenek. Néhány árulót balesetnek álcázva vontak ki a forgalomból, de többségük készséggel állt szolgálatukra.
Mire a hajók elhagyták a planéta gravitációs mezejét, a számítógépek már megkapták a koordinátákat. A csillagok elmosódtak, a fény felerősödött és hirtelen egy alagútban találták magukat. Beléptek a hipertérbe és eltűntek a szem elől.

Korriban

A Sith Birodalom központja, Korriban egy régi sith világ, ami sok sith államot látott az elmúlt évezredek során. A mostani államot Darth Hongoray alapította a 3. Galaktikus Birodalom alapulásának idején, a kaotikus időszakban, mikor a War-Tech gépszörnyetegek a Galaxisban pusztítottak. Az államfő többször eltűnt hosszabb-rövidebb időre, de most lassan 6-9 hónapja tűnt el, a sith flotta közel tizedével. Sajnálatos módon e tizedben volt az állam legerősebb hajóinak 70%-a. A fontosabb sith hadurak újra átvették az irányítást az állam felett, ahogy eddig is tették, habár néhányuk közti viszály miatt kisebb csaták robbantak ki. Ennek vetet véget a Szövetség vezette Koalíció, ami felkérte a hadurakat, és egyben a népet, hogy csatlakozzanak hozzájuk a leendő háborúhoz annak érdekében, hogy leváltsák a most uralkodó birodalmi elnököt. A sithek csatlakoztak, de területeket kértek a csatlakozásért cserébe.



Jelen
A bolygó fölött orbitális pályán egy Cardan V-osztályú űrállomás volt található. Ezt az állomás típust a Kuat Drive Yards gyártotta még Palpatine császár idején, több bolygón volt megtalálható ilyen állomás. Ezeknél az állomásoknál Birodalmi csillagrombolókat lehetett megjavítani, vagy épp építeni. A korribani állomás a bolygóért felelős sith, Darth Vasag tulajdonában volt. Mikor kitört a háború őrá bízták a főváros védelmét, de ennek nem örült. Flottájának nagy részét, főként Blackship-szériájú hajókat elvették és a frontvonalra küldték. Most az állomás környékén csak 5 Birodalmi csillagromboló (3db 1-es, 2db 2-es típusú), 3 Victory csillagromboló (2db 1-es típusú), 1 Nebulon-B fregatt, 1 MC80 Libertywing cirkáló és egy Munificent fregatt volt, utobbi kettőt a Szövetség adta, megigérték Vasagnak, hogy fog kani új hajókat, de a háború miatt a frontokra szánt hajók élveznek elsőbbséget gyártás tekintetében.

Vasag egy 30-as éveiben járó férfi volt, rövid fekete hajjal, szeme a legtöbb sötét oldal használóhoz hasonlóan vörös volt. Meditációs szobája az állomás hídjához közel volt, hogy ha valamiért a hídra kell mennie, akkor hamar odaérjen. A szoba leginkább Darth Vader meditációs terméhez volt hasonló, csak kisebb kialakítású. A sith meditált, mikor hirtelen felállt és sietve elindult az ajtóhoz. Mikor odaért a kommunikációs panelhez nyúlt, de az ajtó is kinyílt ekkor, egy tiszt volt ott, aki jelentést akart hozni a hadúrhoz, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele, a következő szavak ezt meg is erősítették.
-Itt Lord Vasag. Harckészültségi riadó! Nem gyakorlat! Ellenség hamarosan kilép a hipertérből!- ezt követően kilépet az ajtón, majd a tisztre nézett. - Mit akar?
-Üzenetet kaptunk a Szövetségtől. Néhány hajót, amit önnek készítetek nagyuram, nemsokára elindítanak ide.
-Ezek is tudják, mikro kell késni. Menjen a posztjára, hamarosan itt vannak a birodalmiak!
-Az Erő mutatta meg, uram?
-Igen. Tisztán és olyan erőse, hogy biztos, hogy perceken belül itt lesznek.

Mikor Vasag felért a hídra, a közelbe több Titan és Pellaeon csillagromboló lépet ki a hipertérből.

Galaxis Központ

Minden galaxis közepén egy hatalmas, masszív fekete-lyuk található. Ezek általában erős sugárzást árasztanak ki a közvetlen környezetükbe, ami a galaxis belsőbb régióit is eléri, így csak a középső és külső területeken tud normálisan kialakulni az élet (sugárzást kibíró organizmusok kivételek).
Azonban az ismert galaxisok nagy része nem jelentkezik ez a jelenség. Több kutató az Erő egyik hatásának vélik, ezzel védve az életet. Ha igaz ez az állítás, akkor az elsőnek felsorolt helyeken az Erő vagy minimálisan, vagy semennyire sincs jelen ott, ami a láthatatlan jelenségről újabb rejtvényeket szül, de ez a tudósokra, filozófusokra marad, hogy megválaszolják a kérdéseket.

A galaxis közepén a fekete-lyuk szabad szemmel is látható volt azoktól az anyagok miatt, amik az objektum közepe felé kezdtek haladni. Ezen törmelékek, gázfelhők és csillagporok mellett, a biztonsági zóna határán egy nagyméretű, régi űrállomás keringet a fekete-lyuk körül. Ez a hely nem volt kihalt, legalábbis az a pár hajó ezt sugallta, melyek az állomás körül keringettek. Ezek elsősorban Hammerhead-osztályú cirkáló és Interdictor-osztályú cirkáló. Ezeket együtt közel négyezer éve lehetett látni a Jedi Polgárháború és a Sötét Háború idején egymás ellen harcolva. Most azonban egy viszonylag hatalmas flottában voltak együtt. Ezen két nagyobb hajóosztály mellett pár Harrower-osztályú csatahajó, ami a későbbi idők főbb hadihajója volt. Ezen hajók körül sok vadászgép repkedett, ezek többsége sith vadász volt, amit a Interdictorok mellett használtak. Ezeket a Harrowerek idején gyártott vadászgépek vezeték csoportokban, de ezek száma alacsony.
Az állomás 2db oktaéderből állt, függőleges irányban volt hosszabb az állomás. Itt pár hajó dokkolva volt megtalálható, de ezek se ma jöttek ehhez az állomáshoz, az egyik hajó egy régi rakatai hajó volt, volt még egy Birodalmi 1-es csillagromboló is, egy Munificent fregatt és még pár kisebb méretű teherhajó.

Közel az állomáshoz és a flottához egy Titan-osztályú nehéz csillagromboló lépett ki a hipertérből. A hajó neve Core of Empire volt, Radonov, Case talán leghűségesebb emberének parancsnoki hajója. A hídon Radonovon kívül Templar is ott volt, és Case is, de ő a valós térbe lépés követően elhagyta a helyett. Templar nem értette, hogy mit keresnek itt, szinte a Galaxis szívénél és hogy mit keres itt egy flotta meg egy állomás. Se Case, se Radonov nem mondott semmit. Csak nézte az ablakon keresztül, hogy a régen használt hajótípusokból álló flotta együtt mozog az állomással. Pár perccel később egy Lamdba komp hagyta el a hajót és indult el az állomás fel.


Az állomás trón termében egy nagyobb pódium tetején, Palpatine székéhez hasonló szerkezetben ült egy szürke csuklyát viselő alak, arca nem volt jól kivehető, hála ruházatának, ami a fejét is eltakarta. A teremben rajta kívül Darth Revan idején használt sith páncélzatba öltözött katonák voltak. Ezek közül egy aranypáncélos volt a parancsnok, aki ura felé haladt, majd fellábal letérdelt előtte és lehajtotta fejét.
-Uram. Case birodalmi elnök megérkezett és leszállási engedélyt kér.
Az alak feje elkezdett emelkedni, de alig emelte fel a fejét, mikor megszólalt.
-Már vártam. Engedélyt megadom. Leszállási hely a szokásos. Most gyorsabban érjen ide, mint legutóbb.
-Igenis, nagyúr!


A birodalmi komp gond nélkül áthaladt az idegen flottán. Az űrállomás felső részén az egyik hangárkapu kinyílt, a komp közel a kapuhoz a szárnyait felemelte, leszállási pozícióba tartva azokat. A nyílás éppen elég magas volt, hogy a hajó be tudjon férni. Bent néhány sith vadászgép, 2 Mark 4-es Supremacy-osztályú vadászgép volt, melyeket ISF vadászgépként vagy Mark 4-es elfogóvadászként is ismertek. Ezeken kívül még egy G-típusú könnyű komp volt még ott, ezt a YE 4000-es évek elején használták teherszállításra, vagy mentőhajónak háborús időkben.
A birodalmi komp nem sokat haladt a kaputól, mikor le is szállt, ez volt a hajónak a legkényelmesebb leszállási hely. Leszállás után a hangárkaput elkezdték bezárni, ugyanekkor a komp rámpája is kinyílt, elsőnek 2 Super guard lépet ki, majd Case követte őket, utána 2 Titan guard követte. A fogadó bizottság 2 katonából állt, mindkettő vörös sith páncélzatot viselt, hasonlóan az összes katonához, akik az állomáson és a flottán szolgáltak. Fél órányi séta után a birodalmiak kísérőikkel együtt elérték a trónterem bejáratát, ahol arra kérték a vendégeket, hogy a fegyvereiket adják át a belépés előtt. 2 katonának nem tetszett ez, de engedelmeskedtek. Miután mind az 5 fő odaadta az összes fegyverét beléphettek a terembe. A terem kialakítása leginkább a régi korok belső építészetére emlékeztetett, de Palpatine birodalmi tróntermére is emlékeztetett. Pár monitor kezelőfelülettel a terem legszélén lévő 2 bemélyedésben voltak, de ezek többségénél senki sem ült és nem is voltak bekapcsolva.Maga a trón az emelvénnyel együtt a terem végén volt, mögötte egy hatalmas ablak volt, aminek felét a közeli fekete-lyuk foglalta el, maradék részen pedig a Galaxis volt szemlélhető. Ott a plafonról monitorok lógtak le, többségük a trón felé nézett, néhány a bejárat felé. Holokivetitők is megfigyelhetőek voltak a monitorok mellett. A trónon egy szürke köpenyes jedire vagy sithre emlékeztető öltözetű ember ült, arcát nem lehetett látni, hasonlóan Palpatine ruházatához, ez is szabad látást engedett a tulajának belülről, míg kívülről semmi se látszódott.
-Nagyuram!- kezdte mondandóját az egyik katona, aki letérdelt a trón előtt. -Case birodalmi elnök meghallgatást kér öntől!
Nem tudni, hogy eddig aludt e a trónon ülő ember, vagy eddig csak mélyen gondolkodott, de a fejét felemelte, szemügyre véve a messziről jött vendégeket. Intett katonájának, hogy elmehet, majd megszólalt.
-Case. Régen láttam itt. Mikor is volt, fél éve? Mik történnek a Galaxisban mostanában?
-Ne játssza meg magát, Lord! Ön is tudja, hogy tudom, hogy mindent tud ami az univerzum eme szegletében történik.- válaszolt Case erős, modortalan hangnemben. -Most mondja el, miért nem közölte velem legutóbbi találkozáskor, hogy a droidok mikor kezdik el a támadásaikat! Sok hűséges emberem meghalt már az elmúlt időszakban és nem könnyű újabb követőket szerezni.
-Ön is tudja, hogy a jövő mindig mozgásban van, akár meg tudom jósolni, akár nem mindig változni fog minden döntéshozatal miatt. A gépek támadása is ezek közé tartozik, hisz ön elfoglalta a birodalmi trónt, ami akkora változást okozott az idővonalban, hogy ekkora hatása volt.
-De az újabb támadásokat meg tudja mondani, nem?
-Hacsak ezeket akarta tudni, akkor egyszerűbb lett volna, ha üzenetet vagy küldöncöt küld ide.
-Biztonságosabb. Nem tudni, hogy ki követheti Kellert. Amíg ő életben van, a hatalmam nem stabil. Minél előbb meg kell ölni őt.
-Akkor tedd azt. Tudja, hogy nem mondhatóm el, hogy hol van most, mert nagyobb változások történhetnek a kelleténél.
-Az engem semennyire se érdekel.
-Valóban.- ekkor egyik katonájára nézet, aki a baloldalon az egyik monitornál ült, majd odasietett a birodalmi elnökhöz, kezében egy chippel -Ezen rajta vannak a koalíció valószínűsíthető támadásai az elkövetkező 1 hónapban.
-És ezek biztosak?
-Se a múlt, se a jelen, se a jövő sose biztos.
-Akkor értem.- Case elvette a chipet, majd 4 katonájával együtt elindult vissza a hangár felé. Később a komp elhagyta az állomást, ezalatt a Core of Empire megfordult indulásra készen várva az elnököt, amint megérkezett a hajó a hangárba azonnal elugrott.
Ezt a Lord is végignézte. Az egyik képernyőn több vízszintes csík futott, majd az egyik kettévált, ebből az egyik fényesebben kezdett ragyogni, mint a másik és valamivel vastagabb is lett. Az aranypáncélos katona a trónhoz lépett.
-Nagyúr?
-Egy újabb lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy visszaírjuk magunkat a történelemmel és elfoglaljuk helyünket a Galaxisba. Erről az Egyek és a Ghostok csak álmodni se mertek volna.- Lord arcán mosoly volt megfigyelhető, az új háború révén hamarosan ő lehet a Galaxis ura, amiről fajtája csak álmodni tudott közel 1 millió évvel ezelőtt. Egy másik katona állt meg társa mellé és a Lord felén nézett
-Uram, üzenetet kaptunk a szövetségi Helmert Offen admirálistól. Beszélni szeretne önnel.
-Szóval a Szövetségiek is tudnak rólunk.- az előbb változott csík a monitoron újra szétágazott, most 3 irányra, ebből kettő maradt fényes és kihúzott, a harmadik elsötétedett, ahogy sok másik volna körülötte. -Válaszom a következő: bármikor jöhet, de csak egy hajóval érkezhet és komppal jöhet az állomásra!
-Igenis, nagyúr!

Rhen Var

Több perc telt el az üzenet küldése óta, semmi válasz nem jött. A gépelnök gondolkodni kezdett, hogy mi járhat a szemközti flotta parancsnokának fejében, mikor egy válasznak fogható dolgot tettek a birodalmiak. Pár lézernyaláb jött a szövetségi flotta felé, majd túlmentek a hajóhíd látómezején.
-Károk?- kérdezte Alfa a kommunikációs tiszttel
-Nincsen uram. Mind mellé ment.- közölte a droid.
-Figyelmeztető lövések.- vonta le T1 -Valószínűleg nem akarnak minket itt látni.
-De megtudtuk, hogy kik vannak azokon a hajókon.- válaszolt az államfő a taktikai droidnak, majd visszafordult a másik droidhoz, akit az előbb kérdezett. -Szóljon a hangárnak, hogy készítsék elő a hajómat!- Ezután a tábornokra nézett -Menjen az EF179-es találkozási pontra, ott szedjen össze annyi hajót amennyit tud és menjen a Bespinre! 2 fregattot hagyjon itt nekünk.
-Ahogy óhajtja!- válaszolt a kiborg gépies hangon.- T1 és Alfa 4 magnaguard kíséretében elhagyta a hidat és a hangár felé tartottak.
-Valószínűleg ránk fognak lőni a bolygó felé menet.- vetette fel T1 Alfának a hangár felé menet.
-Kevés erre az esély. -mondta az elnök erre- Ha el akartak volna pusztítani minket, akkor megtehették volna az előbb. Most már biztos, hogy nem Case flottájához tartoznak. Csak pár ember képes magához ennyi kapitányt, parancsnokot hívni, hogy álljanak mellé. És a legbiztosabb módja, hogy megtudjuk ki az, hogy megkérdezzük az illetőt. Remélhetőleg a nagymoff információja helyes a bázis helyéről illetőleg.

A hangárban Alfa személyi hajója, a Barakuda 7 várta, az átalakított Sheathipede komp volt sokszor szállította már az elnököt különböző helyekre hosszú ideje, de ritkán ment fagypont alatti helyekre. A hajón 2 OOM pilóta droid várta a 6 fős csapatot, majd felszálltak. Kíséretet nem kértek, nehogy gondot okozzanak a droidvadászok. A felszállást követően nem sokkal a flotta legtöbb hajója irányt váltott és elugrott. Ezalatt a kis komp egyre közelebb került a fagyos bolygóhoz.
-Uram, 2 elfogóvadász tart felénk.- közölte az egyik pilótadroid az elnöknek. -Üzenetet kaptunk, távozásra szólítanak minket.
-Ne foglalkozzanak vele, tartsa a jelenlegi irányt!-
Fél perccel később meg is jelentek a TIE elfogóvadászok. Gyorsan elmentek a komp mellett, majd megfordultak.
-Újabb üzenet uram.
-Ne foglalkozón vele!- a következő pillanatban lövések mentek el a hajó mellett.
-Nem találtak el minket.- közölte a gépet vezető droid. Az elnök a konzolokhoz nyúlt, majd bekapcsolta a rádiót, nyilt hullámhosszra állította az adást.
Itt Alfa, a Szövetség vezetője! Fontos és azonnali tárgyalásokat kell lefojtatnom John Keller leendő államfővel!
Az adás után nem jött újabb lövés. A flottától nem jött újabb gép és könnyen elmentek mellettük, mindenféle ellenállás nélkül. Az elfogóvadászok a légkörig kísérték a kompot, majd visszafordultak. A komp az egyik hegy felé ment, majd leszállt amellett.
-Megérkeztünk uram, a koordináták ide mutatnak.- közölte a pilóta
-Akkor nyissa ki az ajtót, kiszállunk!
A hajó ajtaja kinyílt, a rámpa is kihúzódott, majd a vége a viszonylag friss hóra ért le, mikor lehajlott.

Holonet csatorna
A Galaxis lakott részein mindenhol fogni lehetett a Holonetet, ez a bolygókon használt csatornák galaktikus változata. Sok átjátszó műholddal rendelkezik a rendszer, hogy mindenhol, egyforma minőségben tudják sugározni és fogni az adásaikat. Az elmúlt napokban a holoneten a Szövetség eseményeiről szóltak a hírek. Köztük egy beszéd is, amin az FRSZ droid államfő tartott:

„Birodalom népe! Alfa vagyok, a Független Rendszerek Szövetségének elnöke! Államunk a mai napon támadást indított a 3. Galaktikus Birodalom ellen. A támadás oka: Case kormányzata. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a birodalmi nép és a környező államok is szenvednek egy hatalomvággyal felruházott, érzelemmentes embertől! Addig folytatjuk támadásainkat, míg a jelenlegi elnök nem kerül börtönbe, majd bíróság elé és a kormányzat nem adja vissza helyét az előző, John Keller vezette rendszernek! Remélem Önök, a Birodalom népe megtesznek mindent, hogy államaink közt újra békesség legyen!”

A híradásokban és sok kibeszélőben volt téma a droid államfő beszédje és az állama tettei. A beszéd után nem sokkal a Sith Birodalom, a Chiss Koalíció, Corporate Szektori Hatóság, a Mon Calamari és néhány önálló hadsereggel rendelkező világ jelezte, hogy csatlakozik a Szövetséghez, ezzel egy koalíciót alakítva. Ezután lábra kelt pletykák szerint a Fekete Nap, a Hutt Kartell és pár lázadó csoport a Nagy Mandalore Birodalom területéről szintén segíti a gép államfőt ügyében. Az NMK függetlenségét jelentette ki, távol akart maradni egy háborútól az állam. Három nappal az első támadás után a Sienar Fleet Systems közzé tett egy nyilatkozatott, hogy befagyasztanak minden a Birodalomnak gyártott hadigépet a háború végéig annak érdekében, hogy ne essen a csaták áldozataivá a vállalat gyárai és munkásai. A hír hallatán újabb pletykák szárnyaltak, hogy a SFS szövetségre lépett az FRSZ-szel. A hosszú múltra visszatekintő vállalat mindenféle vádat hárított, több vállalat is fontolóra vette, hogy követik az SFS-t a leendő károk elkerülése érdekében.

A harcok első napjaiban főként FRSZ győzelmekről lehetett hallani: a csaták nagy része a Birodalom ellen fellázadt világokon zajlottak. A Szövetség sok hajót rendelt ki, hogy segítse a helyieket. Több rendszert és szektort sikerült a Szövetség kezébe kerülnie, több útvonal is megnyílt a Raxus Prime és a Naboo között is, így biztonságossá váltak az utazások legjava. A Mandalore határ mentén a lázadók foglaltak el több birodalmi bolygót, de pár bolygó, mint az Ukio már problémásabb esett volt nekik, egy egész flottát vesztettek el. Bár Ukio hivatalosan NMB része volt, de Case hatalomra kerülése után fél hónappal a birodalmi fennhatóság alá került a bolygó bizonyos tárgyalásokat követően.
A sikeres támadások ellen védekezni is kellett az elfoglalt területeken, az első napok után a birodalmi hadsereg rendbe tette magát és sok támadást indított. Az egyik legnagyobb csata az Onderon bolygón történt ahol mind az orbitális pályán, mind a felszínen súlyos veszteséget szenvedett el mindkét oldal, a főváros néhány napos ostroma során közel a harmada elpusztult, a palota egyik épületszárnya is összeomlott a harcok során. A csatát a helyiek és a droidok nyerték.
Néhány csatánál khadui hajókról is beszámoltak a túlélők vagy szemtanúk, akik véletlen jártak arra. A droid állam nem erősítette meg az ezekről szóló információkat.



Zonama Sekot
A Galaxis szélén volt megtalálható az öntudattal rendelkező bolygó, a Zonama Sekot. a Galaxisban található Yuuzhan Vongok lakhelye volt, amit az invázió legyőzése után jelöltek ki a megmaradtak számára. Sok év elteltével most egy Szövetségi flotta lebeg a bolygó mellett, néhány Vong hajó társaságában. A droid flotta parancsnoki hajója a nemrég megépített Invisible Hand II volt. A hajó egy nagyméretű Providence-osztályú hajó volt, a legnagyobb osztályában, közel 3 kilométer hosszú, aminek festése új technológiával készült. A festékbe nanodroidokat kevertek el, amiknek az volt a feladata, hogy megváltoztassák a hajó színét, így távolról nézve egy másik hajónak lehetett észlelni.
A hajó hátsó tornyának kilátójában a droid államfő beszélgetett a vong küldöttséggel. A Szövetség egy együttműködési megállapodást akart kötni az eredetileg Galaxison kívülről jött fajjal. Ennek a megállapodásnak rögtön volt két eredménye, egy új vadászgép típus és egy hajóosztály kísérleti példánya. Ezen járművek a Lidérc-osztályú csillagcirkálókon használt technológiával épültek. A vadászgép projekt neve Dárda volt, hivatalos neve pedig Lidérc-osztályú csillagvadász lett. A másik jármű a Kaptár nevet viselte, az osztály elnevezés pedig Lidérc-osztályú mega csillagromboló lett, ez eredetileg egy 100 km-es hajó, de a prototípus csak 1 km hosszú volt.
A beszélgetés végén a vendégek elhagyták a hajót, majd a droid flotta elindult a Raxus Prime felé. Alfa a hídon volt, mikor hívást kapott a főbolygóról. A holoképen egy taktikai droid volt kivehető.
-Uram, itt T1! Több hajót észleltünk a Rhen Var környékén, néhánynak az azonosítóját is sikerült azonosítani, ezek a hajók eltűntek pár hónapja, mindegyik kapitánya Case ellenes.
-Akkor John Keller valóban életben van és mozgásba lendült.- ezután, mintha a droid eltűnődött volna, de ez gyorsan elmúlt, majd folytatta – Hamarosan megérkezünk, készítsenek fel egy flottát, személyesen nézem meg mi folyik azon a égbolygón!


Később
Közel 40 hajóból álló szövetségi flotta lépett ki a hipertérből a Rhen Var bolygóhoz közel. Ez a bolygó nagyon hasonlítót a Hoth bolygóra, de azzal ellentétben több építmény volt megtalálható az előbbin. A parancsnoki hajó az Invisible Hand II volt, a többi hajó nagyrészt Munificent frgatt volt, pár Recusant kivételével. A parancsnoki hajó a flotta belsejében volt, biztonsági okokból. A hajó hídján droid pilóták és kezelő személyzet volt, a hajó parancsnoka, Grievous tábornok is ott volt. A tábornok egy klón volt, akit még régebben hoztak létre Kaminon, a háború kitörése előtt fagyasztották ki a széntömbjéből, majd egy új kvantum számítógéppel próbálták meg a néhai tábornok személyiséget adni a klónnak, ez nem teljesen sikerült, de a taktikai érzéke megvolt, ennek volt köszönhető az Ukio-i győzelem. A hídon rajtuk kívül T1 volt, akit az államfő hívott magához az útra. A flotta hídjairól könnyen észlelhető volt a bolygó körül keringő flotta, melyek háromszög alakúak voltak, tipikus birodalmi hajók. Az államfő a kommunikációs tisztnek intett, hogy hívja őket. Aztán Alfa is üzent a bolygó felé.
-Itt Alfa államfő a Független Rendserek Szövetségétől. Sürgősen találkoznom kell John Keller elnökkel!

Fél évvel korábban

Hó hullik alá a hatalmas bolygóváros felsőbb szintjeinek utcájára és a palotára. Távolban a gyárszektor felé, ahol tiszta az ég, sehol egy felhő, a nap utolsó sugarai látszódnak, narancsos-vöröses árnyalatban. Az óceánba pedig furcsa tárgyak zuhannak a világűr felől, hosszú füstcsíkkal kísérve útjukat, mely sokáig nyomot hagy az égen.
- Uram… mennünk kellene most már.
Keller vet egy utolsó pillantást a fővárosra és a távolban aláhulló kapszulákra, majd sarkon fordul és Fletch kíséretében kivonul a gyűlésteremből. Nagyadmirálisnak látszólag elég feszült ábrázata van, ellenben John Kellerrel, aki ebben a helyzetben még így is hihetetlenül nyugodt és szótlan. Jóllehet, sok hasonló helyzetben volt már része Kellernek, de nagy hibát követne el, ha elveszíteni a fejét és pánikba esne.
- Granier Főmarsall? Elhagyta már a fővárost?
- A Belkadan bolygón van, elnök úr! Mentik, ami még menthető.
Jelentések szerint az állam katonai főparancsnoksága felé egy kiterjedt khadui támadó flotta tart meglehetősen komoly tűzerővel.
- Rendben. Amint végeztek, ő is jöjjön utánunk a Rhen Varra!
Miért arra a titkos támaszpontra mennek, hogyha egyből mehetnének a belkadani főhadiszállásra? Az az egyetlen támaszpont a galaxisban, amely évekig képes ellenállni bármilyen támadásnak. Aki az elnökkel tartott ezen a napon, – mely jó időre sebet ejtett az állam szívében – abban ugyan úgy felmerült ez a kérdés: miért oda, ahova nem képes eljutni senki?
- Teljes birodalmi haderő letette a fegyvert… – a nagyadmirális az órájára néz – …már csaknem fél órája.
- Ne lőjenek senkire és lehetőleg kerüljenek bármilyen kontaktust az ellenséggel!
- Amint felszálltunk a hajóra, kiadom a parancsot. – kivett egy komlikhez hasonló tárgyat a nadrágzsebéből és oldalt benyomta valamely gombját, amitől halkan felcsipogott az eszköz…
Oly mértékben menthetetlenné fokozódott eme helyzet, melybe keveredett az állam, hogy meg se próbálják már felvenni a harcot. Próbálnak a lehető legjobban csökkenteni a veszteségeik számán, a lehető legkevesebb életet és felszerelést átadni a Khadui Impérium karmai közé.

*

- Nyitva a kapu.
Három pár csizma halad végig kopogva a márványkövezett teraszon. Legutóbb fegyverekkel egy fejvadászokból és birodalmi droid katonákból álló csapat masírozott végig ezen a helyen. Látogatók ismét nem jót akarva vetődtek errefelé.
- Ahogy reméltem. Nincs ellenállás.
Mindhármuk kezei üresek voltak. Nem véletlenül. Fedezetüket egy hatalmas szedett-vedett brigád biztosította. Némelyikük bakancsban, melyen a sár már napok óta ott szárad elkenve, tépett olivazöld kabátban és nadrágban, próbálva valamilyen katonai stílust követni, több-kevesebb sikerrel.
A gigászi előtérben a hivatalnokok, biztonsági őrök kétségbeesett kapkodása volt jelen, szinte nem is figyeltek fel az olivazöld ruhás társulatra. Dokumentumokat tároló dobozokkal és gyűrött papírdarabokkal rohangáltak igyekezve az alagsori megsemmisítő felé. Égből röpködő irományok szálltak alá, olyan volt, mint egy ünnepség a főtéren, konfetti esővel. Case legalább is így érezte, ahogy a sürgő tömeg közepén megállt és mosolyogva felfelé nézett.
- Elintézte. – állt meg Templar a Parancsnok előtt – Belülről még nem láttam.
- Sima ügy volt. Gondoltad volna? Letették a fegyvert.
- Kételkedtem a kontaktban, hogy megcsinálja.
Case intett, melyre reagálva az emberei követni kezdték. Átsétáltak a tömegen, akik ugyan méregetve utánuk néztek, de fontosabb feladatuk is volt, mintsem velük törődjenek.

*

John Keller, a Birodalom elnökének magánrepülőgépe elhagyta a hangárt és elrepült a messzi, titkos támaszpontra. Talán ilyen mértékű válsághelyzet egyszer sem adódott az állam fennállásának történelmében. Hasonló helyzet uralkodott, mikor először ért el ide a Khadui Impérium hódító serege, de akkor nem adta fel, sem az állam, sem a galaxis. Mindenki összefogott, hogy képesek legyenek megállítani az ellenséget. Mára már nagy lett a széthúzás az államok között. Amint híre ment, hogy a birodalmi erők kevesebb, mint egy napi harc után leteszik a fegyvert, a Chiss nemzet kiszállt a koalícióból és ellentámadást kezdeményezett több független világ haderejével. „Mire jó ez, hogy életeket ontunk ki a lehetetlenért?” – gondolta Fletch, miközben néhány adatkártyáért igyekezett a tanácsterembe. Őt még várta egy űrkomp, amellyel átszállással, de eljuthatott Keller után a támaszpontra. „Már nem tehetünk semmit, ezért hiszem, hogy helyes, amit cselekszem és egyszer ezért megbocsájtást nyerek.”

*

- Utoljára akkor jártam ebben a teremben, mikor taktikai megbeszélés folyt a Sithek elleni háborúról. Keller összehívta az offenzívákban részt vevő tiszteket. Utána többször nem jöhettem ide. – mormogta Case, mintha magában beszélne, ám a mellette álló Templar és Radonov is hallotta.
Radonov kifelé meredt az üvegfalon túlra. Nézte, ahogy az űrből érkező megszálló erők hajói belépnek a légkörbe és a gyárszektor horizontján túl, az óceánban eltűnnek.
- Lenyűgöző.
A berendezési tárgyakról eszébe jutó emlékeiből kizökkenve Case odafordult a csatlósához, hogy megtekinthesse ugyan azt, amit ő lát.
- Valóban az, lenyűgöző. A nép isteníteni fog minket, hogy harc helyett tárgyalást ajánlottunk fel nekik, amelybe ők készséggel belementek és hajlandóak voltak elfogadni a feltételeinket.
- Mindezzel kivívva függetlenségünket az ő térhódításuk és elnyomásuk alól. Mekkora színjáték. Mindenki azt hiszi megmentettük a gyermekeiket, a fiaikat, akiknek Keller vezetése alatt az életüket kellett volna adniuk. – vette át újra a tervet a két parancsnok, miközben Templar egy alattvaló seggnyalóként hallgatta a beszélgetésüket.
Templart nem kimondottan hatotta meg kettejük terve, inkább a Galaktikus Fejvadász Klán elpusztításáért kívánt bosszút állni. Naivan úgy gondolta, a birodalom bérelte fel a Mandalore Köztársaságot a tömegpusztító fegyverek bevetésére, és hogy Case bandája megnyerje őt és fennmaradó erőit a támogatására, erősítette benne a hitet e felől. Ő már többször is járt itt, szintúgy tárgyaló félként, amikor még jól mentek a dolgok Kellerékkel és a Birodalommal.
- Ajándékcsomag kitéve. – szólalt fel a fejvadász, miután erős ragszalaggal felerősített pár adatkártyát a tárgyalóasztal márványlapjának aljára.

Napjainkban

Kondenzcsíkok szaladnak az égen csoportokban, fel, s alá, különböző irányokba a sztratoszférában. Egyik nagyobb, mint a másik. Minden kíváncsiskodó szem az égre szegeződik, feltéve a kérdést magukban vagy egymás közt: ,,Mind ugyan azok, de kicsodák ők? Hova tartoznak? Ki éli túl?’’
Pirkadat fényében szabad szemmel jól kivehetőek a haditengerészet hajóinak tipikus ék alakú formációi, melyek bizonytalanul haladnak egymás felé. Hárman haladnak egy másik messzi csoport felé, kikhez rohanva csatlakozik újabb négy. Összeállnak.
Tompa kürtzaj hallatszik fentről, egy rövid, ezt követően pedig egy hosszú. Távoli csoport áll, ők nem mozognak, de akik egyelőre még közel vannak, most sebesen távolodnak „társaik” felé…
Háromtagú hajóraj parancsnoka a hídról figyeli távcsövével a jobb irányból, nyugat felől nagy sebességgel közeledő másik csoportot.
- Nem lőnek. – Szólal meg egy hang a tengernagy fejében, mialatt bizakodást remél. Néhány pillanattal később egy üzenet érkezik. Azonnal a kommunikációs tiszthez siet, hogy meghallgassa annak tárgyát. Csak reménykedni tudott benne, hogy minden a tervek szerint alakul.
- Figyelem B-304! Az NRH-1 Hazai Védelmi Flotta, Miloslav Volya Konstantin Hadtest, 5. Hajóraja csatlakozik a művelethez, ne lőjenek! Ismétlem: ne lőjenek, csatlakozunk a művelethez!
Hosszú másodpercekig tartó tanakodás a zászlóshajó parancsnoki hídján. Csapda, vagy valóban csatlakoznak? Tengernagy kitekint a kezelőpanelről az ablakon. Háta mögötti legénységi aknából felszólal a támadó fegyver parancsnok. Vészjóslóan közöl egy távolsági mértékegységet, mely után mihamarabbi tűzparancsot kér. Közelednek a Miloslav Volya Konstantin Hadtest hajói. Szinte már annyira közel vannak, hogy át is integethetnének az egyik parancsnoki hídról a másikra és azt is megkérdezhetnék, mi volt a múlt napi ebéd a kantinban.
Rohanó léptekkel érkezik a hídra a legfelsőbb parancsnok. Tágra nyílt pupillákkal veti tekintetét a messzi csoportra, mely felé közelednek, majd ő is kitekint jobbra, a Konstantin Hadtestre.
- Uram! – fordul felé Kier Tengernagy az újabb hírekkel.
- Terv szerint haladunk?

*

Távolból egy már majdnem összeérő formáció látható itt-ott jól kivehető ék alakzatokkal és néhány ion-hajtómű felvillanással. Körülöttük minden csendes, a híd ablakában pedig egy mindinkább dühtől torzuló vöröslő fej látszik halványan. Feje tetején egy oldalára fektetett fekete-piros sapka helyezkedik el, mely alatt jól láthatóan kopasz bőr rejtőzik. Szája széles, utoljára két napja borotvált körszakáll fedi. Szemeiben semmi féle különlegesség nem lelhető fel, sokkalta hasonlít egy sötétbarna foltra, mint egy normál szemre. Régi hajszínét egyedül a ritka szemöldöke árulja el. Barna.
Ekkor a tükörkép eltűnik a fejjel lefelé fordított háromszög formájú ablakból.
Kapitányhoz siet a még mindig méregtől eltorzult arcával.
- Mi történik? – vonja felelősségre meghökkentően belehajolva a kapitány arcába, ki nem mer hátralépni, ám felettébb zavarja ez a fajta megnyilvánulás – Miért nem támadnak?
Kapitány képtelen választ adni. Nem önhibájából elkövetett baklövésének okán két hatalmas fickó fogta közre és heves tiltakozása ellenére lecibálják a hídról, melyet mindenki kénytelen volt megrökönyödve végig nézni.
Rákényszeredett, hogy saját maga vegye át a totális parancsnokságot a korszerű Bellator-osztályú csillagrombolója felett.
- 5. Hajóraj! Azonnali utasítás: minden fegyverrel nyissanak tüzet a lázadó hajóalakulatra! Teljesítsék a parancsot, vagy mindannyian meghalnak! Még ma.

*

Kommunikációs és a legénységi tiszt furcsa tekintete szegeződik a konzolra és hallgatják a semmire való kicsinyes fenyegetőzést.
Kapitány száj húzva rögvest válaszra méltatja magát.
- Negatív. A parancs nem hajtható végre.

*

Az ágyúk hallgatnak, minden esetre az összes jobb oldali üteg a közeledő egységekre mered és várakozik a támadó fegyverparancsnok utasítására. Termetes quad-turbólézer ütegek karakteres csövei egyenes irányban szegeződnek a kisebb iker turbólézerekkel együtt a másik csoportra, kik rendületlenül közelednek, számukra kétes szándékkal.
- Az imént jelentkezett be az NRH-1 Hazai Védelmi Flotta Miloslav Volya Konstantin Hadtestének 5. Hajóraja. – tette jelentését Kier Tengernagy John Keller felé, némileg mosolyra húzva szája egyik szélét, azzal átnyújtotta a rádió kommunikátort. Megerősítette, hogy minden a terv szerint halad, mire Keller erősen a szemébe nézve – keresve benne valamit, amiről még ő sem tudta mi lehet az – elvette a kommunikátort.
Gyors mozdulattal, kiismerve magát ezen a kezelőpulton, ahogy sok máson is, kihangosította magát, hogy a parancsnoki hídon mindenki hallhassa az új tényállást, illetve a bejövő adásokat.    
- B-304 kódszámú Titan-osztályú Nehéz Csillagromboló. Név: Empire’s Revenge. Miloslav Volya Konstantin Hadtest! Itt John Keller Birodalmi Elnök beszél.
Felel izgatottan a kommunikátorba, azzal egy időben Kier leinti a tüzérparancsnokot, hogy egyelőre még várjon a sorára.
- Pozitív. Engedélyt megadom 5. Hajóraj. Csatlakozzanak az alakzatunkhoz.
Mindkét egység zászlóshajóján egyaránt ujjongás és örömmámortól való kábulat áll elő, ahogy John Keller válaszol a rádió üzenetre. Néhány másodperccel később, aki az ablakokon kitekintett, elszáguldó TIE vadászgépeket pillanthatott meg és az 5. hajóraj valamely Titan-osztályú gépezetét, mely elegánsan kanyarodott be a parancsnoki híd látóterébe és csatlakozott az alakzathoz.
Kier Tengernagy továbbra is mosolyra húzta a száját, ahogy korábban. Felettébb nagy boldogság uralkodott el rajta, tudva, hogy ma ismét újabb fejezet nyílik az állam történelmében, amellett, hogy biztosan nem halnak meg. Legszívesebben ordítva ugrált volna fel, s alá a legénységi aknák közti tiszti sétálón, ám ezt azért mégsem engedhette meg magának.
- NRH B-002 Botanicheskij Szad csillagromboló harcra jelentkezik.
Ekkor sorra jelentkeztek be az 5. hajóraj hadigépezetei, mint John Keller hatalom visszavételi és megtorló eszközei.
- Pavlovszky Imeny Lenyina, az NRH B-006 romboló támadófegyverei töltve, parancsra várunk, uram.
- Üdvözlet a légtérben Lenyina romboló! – hallatszott a válasz a rádió túlsó felén.
- Ugyan, B-304. Mi köszöntjük újra az Elnök urat! A hűség soha nem hal meg!
Parancsnoki híd ablaka előtt nem sokkal teljes egészében pompázó Botanicheskij Szad csillagromboló magabiztosan megbillegteti magát oldal irányba vízszintes tengelye körül, mire egy hangos kürtzaj hallatszik.
Visszateszi a kommunikátort a kommunikációs kezelőpanelre és a segédkormányos magasított ülése mellé lép, melyről egyaránt szép panoráma kilátás nyílik a hajótörzsre, valamint a hídra. Rögtön kihúz egy biztosítószeget és hosszasan belekapaszkodik egy fent lógó láncba, minek hatására hatalmas kürtmoraj tölti be a teret.
- Kormányos! Emelkedés kilenc fokban száz métert!
- Emelkedés, értettem, uram.
A hajónak ezzel a manőverrel ki kell térnie az előtte haladók által keltett légörvényekből, ezzel segítve a manőverezhetőséget és az ütegek pontosságát.
- Tüzérparancsnoki állás! – adja utasításba az új parancsot Tschel Hadnagy az elnök engedelmével – Új célpont: Alpha-Foxtrot-9-Foxtrot
- Pozitív! Célpont tizenkét óránál! Fő-támadó tüzérségi állás, megerősítést kérek a parancsról!
Fő-támadó tüzérségi állás minden ilyen osztályú hadihajón a négy-négy oldalsó nehéz quad-turbólézer üteg, melyekkel általában elsőként támadnak nagy hatótávolságuk miatt.
Tschel Hadnagy gyors utasításba foglalva a többi hadihajónak is parancsba adja az új célpont koordinátáit.
Az egyesülő Guardian Alakulat és az 5. hajóraj félelmetes látványt nyújtott, amint nagy sebességgel haladtak a távoli hajóraj és annak zászlóshajója, egy Bellator-osztályú csillagromboló felé…
Mindeközben Fletch Nagyadmirális a Guardian Alakulat egy másik hajójáról, a ThunderStormról szemlélte az eseményeket. Izgatott. Kilátástalannak tűnik a helyzet. „A Birodalom új hajnala kezdődik ma reggel. Vajon odahaza mindenki jól van? Rég nem találkoztam velük. Rég volt, mikor átölelhettem őket. Hiányoznak, rettenetesen. Ha ezen túl leszek, örökre hazatérek, nem hagyhatom el őket még egyszer.”

Raxus Prime

Lassan 2 hét telt el Onderon csatlakozása óta. A Birodalmat támogató hajdani királyt lefejezték, testvérét megkoronázták, majd bábkirályként kezdték használni. Az események közben rohamosztagosok is életüket vesztették, de a Szövetség azt adta ki hivatalosan, hogy fogolytáborokban vannak elszállásolva, amikről felvételeket is kiadtak, természetesen ezek a felvételek hamisítványok, ezt sokan tudták. Mindezek ellenére Case nem üzent hadat a droid állam ellen.

Alfa irodájába T-1 nyitott be, a régi taktikai droid átvizsgálás és bejelentés nélkül bemehetett az államfőhöz, hisz egyike volt a kevés tagoknak, akikbe a droid elnök megbízott.
Bent Alfa a székében ült, asztalán aktiválva volt a holoprojektor, amit az asztalba építettek. A képen azonban egy külső szemlélő számára elégé hátborzongató érzés foghatta volna el: egy khadui volt, a ruházata alapján magas rangú egyén lehetett. Mikor T-1 befáradt a két fő közti beszélgetés épp végett ért és a kép eltűnt.
-Siettem, ahogy kérted, mi történt?- kérdezte a taktikai droid
-A nagy terv utolsó darabjai is lassan a helyükre kerülnek. -kezdte az államfő beszédjét régi társának- A D66-os hadműveletet el kell kezdenünk!
-Akkor egyeztettek a résztvevőkkel.- közölte egyszerű gépi hangon a taktikai droid. Tudta miről van szó, hisz ő volt az egyik kitalálója az egésznek annak a "nagy tervnek", ami megváltoztathatja a Galaxis sorsát.


1 nappal később
Sullust
A Sulluts rendszer adott otthon egy közepes mérettű birodalmi flottának, ami a szektor védelméért volt felelős. A hajóállomány sok Pellaeon csillagrombolóból állt, hisz sok dolga nem volt a flottának, így a felesleges hajókat általában ide rendelték ki. Ennek ellenére volt még Titan csillagromboló is bőségesen, a kisebb gépek állományáról nem is beszélve. A flotta parancsnoki hajója egy Malevolent szuper csillagromboló volt, ez a hajó általában a Sullust bolygónál szokott maradni pár csillagromboló társaságával, védve az itteni hajógyárakat.
A szuper csillagromboló egyik rádiós tisztje különös dologra lett figyelmes: az általános csatornák eltűntek. Próbálta visszahozni, de nem jött össze neki, aztán szólt a karbantartóknak akik pár perc múlva jelentették, hogy semmi bajuk sincs a vevő berendezéseknek. A civil csatornák után a katonai csatornák is elnémultak, majd jött az, ami ilyenkor jönni szokott: a radar kezelő hajókat észlelt és ezek nem birodalmi hajók voltak. A hipertérből szövetségi hajók sokasága ugrott ki, támadó pozícióban felállva. A szektor flotta épp a Sullustnál volt az esedékes karbantartási munkálatokat végett. A szövetségi hajóállomány nagyrésze Munificent fregattból állt, létszámban a Recusantok követték, majd a Providence-ék és a Lucrehulk-ok különböző változatai. Amint az első hajók kiléptek a hipertérből azonnal tüzet nyitottak a legközelebbi ellenséges hajóra.
A birodalmiakat váratlanul érte a Szövetség támadása, a hajók nem védekező állásban voltak felállítva és pár hajónak a fegyverzete működésképtelen volt a karbantartások miatt. Mindezek ellenére a birodalmiak tartották magukat az ellenség ellen, egészen egy második, kisebb létszámú droidflotta megjelenéséig. Ebben a flottában Subjugator nehéz cirkálók is voltak, amik ionlövedékeikkel több hajót meg is bénítottak érkezésük utáni percekben. A flotta parancsnoka a helyzetet látva elrendelte az azonnali visszavonulást, azonban nem tudtak elugrani: néhány Immobilizer és Interdictor hajó gátolta ebben őket.
A droidok elégé egyszerű stratégiát használtak a birodalmiak ellen: a Recusantokkal behatoltak az ellenséges flotta hajói közé, amit a Munificentek ezután egyesévvel megsemmisítették az ellenség hajóit. A Recusantok munkáját a bombázó századok is segítették. A birodalmiak a csata elején nyerésre álltak, de a csata közepére már látszott a vereség. Pár óra múlva a bolygót a Szövetség megszállta, egy birodalmi katonát sem hagytak életben.


Cato Neimoidia
A polgárokat megrázták a hírek, amiket a galaktikus tudósító csatornák közöltek: több bolygót, mint például a Sullustot, az Ord Mantelt, a Dantooine-t a Független Rendszerek megtámadta és elfoglalta, a birodalmi flottát megsemmisítve és túlélőket nem hagyva. Ezt tetőzte, hogy a Khadui Impérium hajói visszatértek és több bolygót a Peremvidéken megtámadtak és semmi hír nem jön azokról. Páran azt találgatták, hogy véletlen-e, hogy khadui hajók akkor támadnak, mikor a droidok is elkezdték a támadásaikat.
A támadás utáni napon Alfa hivatalosan is kijelentette, hogy mostantól, míg Case tölti be a Birodalom államfői szerepet, addig fog háborúzni a Birodalommal.

Ezzel elkezdődött egy újabb gépek elleni háború a Galaxisban.

Onderon

A főváros, Iziz légterében a légkör nyugodt volt, a felhőzet vékony volt, a rendszer napját tökéletesen lehetett látni az égen. A látványt csak pár kis fekete pont zavarta meg a nézelődőknek, a városból szabad szemmel nem lehetett látni, hogy mi az, de a radarokon tisztán kivehetőek voltak, hogy micsodák.


A szövetségi hajók ellenállás nélkül léptek be a bolygó légrétegének felső részébe. A hajócsoport elején 2 leszállóhajó volt, mögöttük az egyik GR-75-ös, emögött ismét 2 C-9979-es, Gr-75, 2 leszállóhajó, majd a sort egy Sheathipede komp zárta. Ezeken kívül pár vadász egység is csatlakozott, négyes csoportokban repültek a szállítók körül, legtöbbjük Keselyű droidvadászgépek voltak, de a kompot 4 Háromszárnyú droidvadászgép vette körül.
Mikor a csoport elhaladt Iziz felett lövedékek csapódtak be a környezetükbe. A droid elnök kompjának is kellett pár elkerülő műveltetett végrehajtania, hogy ne semmisüljenek meg. Alfa kinézett a komp szélvédőjén, ami a hajó egyetlen kinézhető pontja volt. Néhány felrobbant lövedék füstjén kívül roncsdarabokat nem látott. A komp ekkor egy hívást kapott az egyik elől haladó hajótól.
-Itt a C791-es hajó kapitánya. Veszik az adást?- a holoképen egy ember volt látható, a Szövetség hadseregében egy ideje elterjedtek a húsvér lények is, hogy ne legyen gond a droidok néhai lassú "gondolkozásból".
-Itt az elnök. Vesszük az adást. Mit akart?- kérdezte Alfa a kapitánytól
-Sikerült a légvédelmi ágyúk helyét megállapítanunk a lövedékek röppályából. Az ágyúk közel fele Iziben vagy más településeken vannak . Utasításra várunk uram!
-Küldjék az adatokat a parancsnoki hajóra, kérjenek bombázást a településeken kívüli ágyúkra. Egyenlőre nem akarok civil áldozatokat. Folytassák az utat a terveknek megfelelően!
-Értetem.- tisztelget a kapitány, majd az adás megszakadt. A flotta parancsnoki hajójáról néhány Hiéna bombázódroid indult el vadász kísérettel.
A szárazföldi csapatokat szállító hajók folytatták útjukat Reiz felé.

Néhány perccel később már látó közelségben volt a város. Reiz egy nagyobb szakadék szélén helyezkedett el, ez volt a város egyik biztonságát adó természeti tényező, ami kétélű dolog volt, mert ez gondot is jelentett, ha körülkerítik a várost csaták idején. A város többi külső része leginkább füves mező volt, de a közelben volt egy erdő, ami Izizig is elért, nemcsoda, hogy egy út is ki volt alakítva Reiz és iziz között, ahol nagyobb járművek is elfértek.
A kettészakadt nép között még nem voltak fegyveres összecsapások, csak politikaiak. Így annyira nem is készültek fel annyira a védekezésre vagy a támadásra egyik oldal sem. Reiz lakosai egyre hangosodó hajtómű hangra lettek figyelmesek, majd meglátták, hogy mik okozzák ezt. A városhoz legközelebb a Gr-szériás hajók szálltak le, a C-9979-esek a mezőn szálltak le, a egyik majdnem kidöntött pár fát az erdő széléről. Alfa kompja pedig a város főterén szállt, a hajók megérkezése előtt gondoskodtak arról, hogy a kompnak legyen helye a leszálláshoz, így zökkenőmentesen történt a dolog. A hajóról elsőként Alfa szállt ki, akit 2 IG-100-as követett, őket követte S2 aki kisebb távolságot tartott az elnök csoportjától. A droidok elindultak találkozni a királyjelölttel a kastélyban.

Salis a bejárathoz sietett, a csontjaiban érezte, hogy egy hosszú nap elé néz. A felderítők a kis kocsmánál várakoztak, összesen öten voltak, mindegyikük helyi munkásruhában volt öltözve, ez a tipikus világosbarna, több helyen szakadt, de megvarrt ruha volt, ami a legolcsóbb és elégé jó ruházat volt a bolygón. Mikor az ügynök látótávolságba került a felderítőknek, ők abbahagyták amit akkor épp csináltak, majd kihúzták magukat feletessük előtt.
-CW-0791-es felderítő jelentkezik uram!- mondta az egyik felderítő, aki ki is állt a többiek alkotta sorból.
-Pihenj!- adta ki az utasítást a szövetségi ügynök. A felderítők arca el volt takarva a ruhafoszlányok miatt, de érezhető volta a levegőben, fellélegeztek, de Salis nem tudta miért. -Mit keresnek maguk itt? Tudtommal a 3-99-71-es faluban van a pihenőhelyük?
-Uram, mandalore csapatok érkeztek Mos Espaba, és pár ügynök szerint Mos Eisleyban is katonák tűntek fel. Biztos forrásból tudjuk, hogy birodalmi és szövetségi katonákat kerestek. Amint tudtunk elindultunk szólni önnek, de a kommunikációs csatornákat figyelik, így muszáj volt önhöz jönnünk. Egy siklóval elmentünk az egyik falúba, innen 20km-re. A mandaloreok minden falút átkutatnak, hamarosan itt lesznek.- Salis nem szerette ha a beérzései bejönnek, és ezek rosszak is egyben. Utasításba adta nekik, hogy pihenjék ki magukat, majd küld egy siklót,hogy elvigyék őket a bázisukra, ezután visszasietett a birodalmiakhoz.
-Eligazítást kicsit később tartanék, rossz hírek futottak be. Önöket keresik a mandaloreok, hamarosan itt is körülnéznek.

Tatooine – A Falu

Negyedik napja tartózkodik a csapat a Tatooine bolygó száraz dűnéi között és második nap a faluban, ahol Kruk Salis szövetségi titkos ügynök vetette meg a lábát, háza alatt egy kisebb technikai központtal és néhány helyi milicistával.
Platina század osztaga még csak most ébredezik. Rylon a motorháztetőn éjszakázott, Gaz parancsnoki terepjáró hátsó ülésén a többiek pedig elszórva az épületekben vagy a folyton éber milicisták mellett, azok őrhelyén. Kezd ismét felmelegedni a sivatag, ahogy a napok felkelnek.
- Mi az? – Hayes kisebb nehézségekkel odavonszolja magát a parancsnoki járműhez, a kezében egy széles porcelán bögrével. Mikor odaér, belekortyol és Rylon rákérdez a tartalmára.
- Gyógytea. A két napja megmentett egyik civil családjánál aludtam. Ők készítették nekem ma reggel. Egészséges.
- Igen?
Hayes csak bólintott, a parancsnok pedig mosollyal fejezte ki: ,,Értem, biztos olyan az íze, mint azoknak a jó kis dantooinei löttyöknek.” Eközben Kommi is megjelent Tarch és Danner társaságában Kruk házának ajtajából. Csak nézett, ők hogyhogy onnan jönnek ki. Ekkora protekciójuk volt, hogy az ügynöknél aludtak? Megfordult a fejében az is, hogy csak merő pofátlanságból mentek be éjszakázni, míg ő és Gaz őrmester odakint didergett a hidegben a motorháztetőn.
Behajlított térdén támaszkodott és csak nézte a három embere közeledését, tulajdonképpen nem is körülöttük, hanem régi emlékek és gondolatok körül jártak a gondolatai. Amikor még olyan ember ült abban a székben, aki megérdemelte, aki szívén viselte a kormány és népe sorsát. Igen, abban a székben. Abban a székben, amelyben mindig ugyan az az ember ült, de valahogy máshogy, akit sosem látott senki se fiatalodni, se öregedni, ám tudta, hogy egyszer lejár az ideje és akkor nincs tovább. Rylon arra gondolt: vajon ennek az embernek, aki oly sok időn át ült abban a székben, most járt le az ideje? Oly sokszor visszatért már. Háborúból, hosszú-hosszú bujkálásból vagy halálból. Most tényleg bujkál vagy meghalt? Bármi elképzelhető. Lehet, volt egy utolsó parancsa… ha meghal, többé ne klónozzák sem a testét, sem a tudatát.
Szép lassan összegyűlt mindenki a parancsnoki terepjárónál a reggeli eligazításra. Végül Kruk Salis érkezett meg utolsónak.
- Parancsnok! Akkor a mai teendőnk…
Kezdett bele a szövetségi ügynök, ám az őrmester hamar félbe szakította.
- Cél a Rhen Var.
- Többek közt, tehát a mai teendőnk…
Újból megzavarták. Egyik droidja volt az.
Jelentette, hogy egy néhány főből álló csapatot most engedtek át a bejáraton. Mindezen igencsak meglepetten reagált, mígnem a droid közölte: szövetségi felderítő egység a fővárosból. Őt magát keresik.
- Mivel vannak?
Semmiféle jármű közeledtét nem hallották, még egy homokfutóét sem.
- Gyalog, uram. – adta tudomására mély gépies tónussal, mondatának végén felfelé ívelő hangsúllyal.
- Rendben, hol vannak? Beszélni akarok a vezetőjükkel.
Az ügynök elnézést kért a kocsinál csoportosuló osztagtól, majd elrohant.
- Ebből sem mostanában lesz eligazítás.

Onderon

Japrael rendszer legfontosabb bolygója az Onderon. E bolygó 4 holddal rendelkezik, és a Belső-Perem egyik bolygója volt. Fontos szerepe a történelemben YE 4000-res években volt először a Beast Wars, később 3951-ben az Onderoni Polgárháború során. Az évszázadok teltével fontossága csökkent, nagyobb bonyodalom a Klón Háborúkban történt YE 20-ban, mikor a Köztársaság segített a helyi lázadóknak, hogy visszahelyezzék a korábbi királyt, ilt. a bolygó lépjen vissza a Köztársaságba, mivel ekkor a Független Rendszerek Konföderáció oldalán állt, a Köztársaság ezzel akarta megtudni, hogy ha szeparatista világokon segítenének az ellenállásoknak, akkor képesek-e támadásaikkal megszerezni a bolygókat a klón hadsereg bevetése nélkül. Később a Lázadók elpusztítottak egy birodalmi bázist, YU 9 körül pedig Leia és Han gyermekeikkel jött ide.
A Vong háború alatt a bolygónak sikerült elkerülnie a harcokat, a War-Tech invázióval azonban nem volt szerencséje. A bolygó élővilága megsínylette a támadásokat, a főváros Iziz nagyrészt porig rombolták. Az invázió visszaverése után elkezdték a bolygó helyreállítását. Az élővilág gyorsan regenerálódott, a főváros újjáépítése gondokba ütközött, a Birodalomnak több helyen kellett visszaállítani a korábbi állapotokat, így nem sok ember és valameddig pénz jutott segítségként. Ideiglenesen felépítettek egy kisméretű várost, hogy a fontos politikai és egyéb dolgokat valahol lehessen elkezdeni. A város összlakossága tizede volt a főváros legrosszabb népesség számához képest. A házakat előregyártott elemekből építették a gyors helyreállítási munkák miatt. A várost Reiz-nek nevezték el, ahol egy kis kastélyt építettek a király számára, Iziz újjáépítése után nyaralóként szolgált, azonban napjainkban ismét fontos szerepe lett a városnak.



Onderon - orbitális pálya
Egy flotta lépett ki a hipertérből az Onderonnál. A bolygó a Birodalomhoz tartozik, de ez a flotta nem birodalmi hajókból állt. FRSZ hajók voltak: 1 Lucrehulk-droid vezérlő, 1 Providence, 2 Recusant, 10 Munificent és 2 GR-75.


Providence parancsnoki hajó
A hajó hídján viszonylag nagy volt a nyüzsgés. Mindenki próbálta jól végezni a feladatát, mivel egy fontos személy volt a hajó fedélzetén. A kapitány egy taktikai droid volt, burkolata sima, szürke színű volt, egyes helyeken más árnyalattal. A híd ajtaja kinyílt, 3 droid lépett át rajta, 2 IG-100-as volt, a 3. azonban más volt, sorozatban nem gyártott példány, eredetileg régi darab volt, új testtel és egy államot irányított. Ő volt OOM-01, "becenevén" Alfa. Jelenleg a 3. testében volt, de azt tervezte, hogy a nem használt testét is használja majd később. Körbenézett. A hídon többnyire OOM pilóta droidok voltak, de volt 3 szerves lény is, akik a fontos számításokat nem igénylő feladatokat végezték. A kapitány hátra fordult Alfa felé.
-Uram, megérkeztünk az Onderonhoz. Nincsen jele birodalmi hajóknak.
-Figyeljék tovább a műszereket. Lőjenek ki pár szondát a rendszer szélére. Előbb akarom tudni, hogy idejönnek a birodalmiak, mint maguk.- válaszolta az elnök a droidnak. A rádiós tiszt is OOM-01 felé fordult
-Uram, adást fogtunk a bolygóról. Ramsis király üdvözletét küldi és várja önt és az utánpótlást Reizben.
-Üzenje meg, hogy köszönjük és nemsokára megérkezünk.- Alfa a jobb oldalán álló magnaguardhoz fordult -Hol van a két droid?
-Mindjárt itt vannak uram.- válaszolta, majd a hídra két újabb droid érkezett meg. Ezek a droidok nem voltak mindennapiak, ugyanis szuper taktikai droidok voltak. Ezeket a droidokat a T-szériás taktikai droidokból fejlesztették ki még YE 20-ban, mivel a T-szériásokat a köztársaságiak kiismerték addigra, így a Quell-i légi csatához hasonló szeparatista gyözelmek elmúltak. A szuper taktikai droidok egyik első példánya Kalani volt és az Onderonon próbálta a lázadók ellen felvenni a harcot, majd Dooku utasítása szerint megölte az akkori szeparatista párti királyt és segédjét. E droidokat csak nemrég kezdték újragyártani az FRSZ-ben, de alig van belőlük egyenlőre 20 darab, és nem mindegyik van bekapcsolva. Most az első két darab volt a hajó fedélzetén: S1 és S2
-Hívatott minket, uram?- kérdezte S2, ő pont úgy nézett ki, mint Kalani sok évvel korábban, S1 csak annyiban volt másabb, hogy nem volt dísz rajta, hanem sima zöld színű volt.
-Igen, leszállunk. S1, te veszed át a flotta irányítását. Ha a birodalmiak megérkeznének akkor ne kezdeményezzed csatát. Nekik kell leadni az első lövést, politikában még hasznos lenne.
-Értetem.- válaszolta S1, a droidok hangja mély volt, hasonló a B2-esekéhez.
-S2, velem jössz és segítesz a felszíni műveletekben. Indulunk.
-Ahogy parancsolja.- majd a társaság elindult a hangár felé, ahol Alfa kompja várta utasait, S1 a hídon maradt és elfoglalta a parancsnoki széket.

A flottáról 6 C-9979-es Alfa kompja és a két GR-75-ös indult a bolygó felé. A bolygón politikailag válság volt Case hatalomra kerülése miatt. A népesség egy része ki akart válni a Birodalomból, hogy elkerüljék Case kormányzását, ami leginkább Palpatine uralkodására emlékeztetett. A bolygó hivatalos uralkodója, Rash király azonban nem kívánt kilépni, testvére Ramsis azonban a nép akaratát akarta teljesíteni, átnézte mely államokban van viszonylag stabil politikai helyzet és az FRSZ volt viszonylag legjobb választás. Ramsis és követői Reizbe mentek, hogy ott alakítsák ki állásukat, jelenleg még nem folyt harc a két oldal között, de pattanásig jutottak az ellentétek.

Szökés 3. rész

Közel a Korribanhoz.

Hoyer sérült hajója a Horuset rendszer mellett lépett ki a hipertérből, a hajó elvesztette az egyik hajtóművét, ami a sebességet csökkentette némileg, de nem volt vészes. A hídon a csoport parancsnoka kérdezte a kilépés okát, mivel nem ott akartak kilépni, az egyik embere tájékoztatta, hogy az üzemanyag kifogyott. A vezető elrendelte, hogy a B-tervre váltanak, mivel nem maradhatnak a Galaxisban. Mikor indultak volna egy flotta lépett ki előttük, egy sith flotta volt, közel 20 hajó volt, ennek a fele romboló, 3 csillagromboló, a többi fregatt volt vagy ágyúnaszád. A flotta parancsnoka az idegen hajónak megparancsolta, hogy hagyják el az állam területét vagy tüzet nyitnak. Mielőtt válaszoltak volna egy másik flotta is megjött, ez a hajó mögött érkezett meg és Szövetségi hajókból. Ők bármilyen üzenet küldése nélkül tűzet nyitottak a Baroun Királyság egyik volt parancsnoki hajójára. Az FRSZ flottája főleg fregattokból állt, de volt egy Providence és 4 Dreadnaught nehéz cirkáló is. A Boler ágyúi viszonozták a tüzet a droidok felé, majd a sithekre is lőttek, amik segítettek a droidoknak. A két flotta parancsnoka kapcsolatba lépett egymással, hogy összehangolják a támadásukat és hogy a gépek megmagyarázzák mit keresnek itt.

Ezalatt a Boler fedélzetén a csoport, aki elkapta Hoyert és szökésnek álcázta a rablást elindult a hangár felé, előtte automatára kapcsolták a rendszereket, hogy ne fogjanak gyanút az ellenség, bár emiatt a hajó ágyúi minden olyan hajóra lőnek, ami nem szerepel a Királyság hajói közt szerepel a hajó adatállományában. A hajó rázkódott a lövések becsapódásai miatt, a világítás is egy pillanatra lekapcsolt, majd a vészvilágításra kapcsolt, mivel az áram kezdet fogyni és a rendszer minden energiát a fegyverzetbe és a szükséges rendszerekbe vezette. Remélték a hajón tartózkodok, hogy a hangárkapút ki tudják nyitni. A hangárban egy kisméretű naszád volt, ezt nem sokkal az elrablás előtt sikerült a hajóra szállítaniuk néhány hamis levél és parancs folyamán, amit a droidok teljesítettek is. Miután mindenki helyet foglalt -Hoyert egy ládába rakták, mivel meg volt kötözve-, a pilótafülkében a pilóta megpróbálta kinyitni a kaput távirányítással, ami működött, volt még elég áram a rendszerben. A hangár a hajó aljában helyezték el, hasonló volt, mint az Imperial-osztály és hasonló hajók hangárja, a naszád békésen ki tudott jönni a hangárból, de mikor a hajótól nem sokkal távolodott el pár lövedék csapódott neki a pajzsnak. A kis hajó elfordult közel 90°-kal, majd elugrott.

A Providence fedélzetén a flotta parancsnok -egy ifjú togruta hím volt- észrevette a menekülő hajót, de nem tudott tenni, mivel elugrott. Próbálták azonosítani a hajót, sikertelenül, ismeretlen típus volt. Megparancsolta, hogy hagyják abba a tüzelést. Pár perccel később a parancsnoki hajó áram ellátása megszűnt és az ágyúk leálltak. A togruta közölte a sith flotta parancsnokának, hogy átküld pár droidot az ellenséges hajóra, majd elviszik azt a Sith Birodalom területéről. Valamivel később a Boler a Raxus Prime körül keringő egyik dokkban volt, ahol elkezdték kijavítani a hajót. Megpróbálták kideríteni, hogy ki(k) volt(ak) a hajón, de a felvételeket és egyéb adatokat töröltek, véglegesen.

Szökés: 2. rész

Raxus Prime

Hoyer utáni kutatás közel három órája tartott, a hátirakétát megtalálták, egy házilag összerakott darab volt, így az őrsége nem is csoda, hogy nem tudott arról, hogy mije van. A gépek javát sikerült a földön tartani, vagy ha az űrben volt ellenőrizni, de semmi sem volt. Ellopott járművekről azonban érkezett három jelentés is, ebből kettő komp volt és egy átalakított nehéz vadászgép. Az egyik komp előkerült nem sokkal a bejelentés után. A kutatás alatt az adóvevőt leellenőriztek, minden információt töröltek róla, az adatok visszanyerésére sok esély nincs és sokáig tart, míg ez egyáltalán kiderül, a lakásban más eszköz nem volt, csak pár ruha.

Hajógyár, C-47 blokk
A hajógyárnál a hajóforgalom kicsit lelassult a nemrég elrendeltek miatt, de a bejövő hajókat beengedték, ezt nem tiltották meg. Egy Sheathipede komp közeledett a gyár egyik nem használt részéhez, szerencséjére nem vették észre. A jármű farát az egyik dokkoló egységhez tolta, majd a rendszer automatikusan csatlakozott rá, éppen úgy, hogy ne legyen rés a csatlakozásnál. Bent a lezárt részben egy nagyméretű hajó volt, melyet a Galaxisban nem igen láttak, mivel ez egy másik galaxis gépe volt, pontosabban a Baroun Királyság egyik hajója volt és Hoyer ezzel jött. A komp utasai elindultak a parancsnoki hajó felé, bent volt levegő, nyomás és gravitáció, a hajóra könnyen fel tudtak menni, pár droidot kellett elintézni, ami könnyen ment. A hídon a parancsnoki széken Hoyer ült, igaz, meg volt kötözve, szájába valami papírféleséget tömtek, hogy ne beszéljen. A volt admirálison kívül csuklyás alakok voltak, akik a fontosabb rendszerekhez ültek, hogy gondoskodjanak a hajó működéséről. A csoport vezetője parancsot adott az indulásra, a tüzér helyén ülő alak aktiválta a fegyver rendszert, majd kilőtte a hajó rögzítésért felelős karokat, majd a hangárkaput lőtték ki, de így is valamennyi fémet a hajónak sikerült leszakítania, vagy elhajlítania, mivel a hajtóműveket maximális teljesítményen járatták, hogy hamar a hipertérbe ugorjanak. Amint elhagyták a gyár hangárját a legközelebbi ágyúk és egyéb fajta fegyver lőni kezdte a hajót, az automata rendszer a nem engedélyezett indulásokat, azok közül is a nagyobb hajókra automatikusan lőtt a rendszer, biztonsági okokból "úgymond". A hajó pajzsai jól bírták ezt, aztán egy a hajógyár fegyverzete jelentette a kisebb gondot, mivel kettő Imperial III-as ugrott ki a hajó előtt, elállva az útjukat a hipertérbe. A két csillagromboló megközelítette Hoyer egykori hajóját, majd egy üzenetet küldtek, hogy álljanak meg, különben tüzelnek. Természetesen a hajó folytatta az útját, amire a két szövetségi hajó lézernyalábokkal válaszolt. A baroun-i hajó is visszalőtt, a hídon lévők nem voltak tapasztalan "szárazföldi patkányok", tudták, hogy merre kell lőni, annak ellenére, hogy nem ismerték az ellenséges hajó felépítését. A jobb oldalon lévő ISD egyik pajzsgenerátorát eltalálták, ami felrobbant, a magasságát biztonsági okokból elkezdte csökkenteni, hamarosan a másik társa is követte, de annak az alul lévő gömbjét is eltalálták, ami a reaktor alja volt, mivel ki lehetett hajítani az űrbe, ha muszáj volt. A két hajót ért veszteségek nem voltak hiába valóak, mivel az egyik hajtóművet sikerült a parancsnoki hajóról lerobbantani némi burkolattal, ezek ellenére még tudott mozogni a nagy hajó, de a hatótávolsága kicsivel ugyan, de csökkent. Majd elugrott a hajó.

-Uram, a kompon megtaláltuk Hoyer DNS-ét, valószínűleg a hajóján van, ami elugrott.
-Meg tudják találni a hajót?- kérdezte Alfa a jelentést adó droidtól
-Igen uram. A hajón biztonsági okokból nem volt sok üzemanyag, a hajó adatai alapján meg tudjuk mondani, hogy merre lehet.